MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1957

1957-06-08 1. öe. - 1957_PE 1/129

Két dolog következik ebből, amit soha sem téveszthetünk szem elől, Az egyik Budapest munkásosztályának harcát, magatartását figyeli és követi a vidék, a másik, az ellenségnek mindig is az lesz az elsődleges célja, hogy Budapest munkásságát igyekezzék megingatni, eltántorítani a párttól, szénbe állitani a párt politikájával. Ha ez egyszer sikerülne neki, a saját maga érdekével állitaná szembe a munkásságot és ez katasztrófa lenne nemcsak a munkásosztályra, hanwm az egész népre, hazánk jövőjére. Az októberi események tanulságai kézzelfoghatóan bizonyítják ezt a tételt. Az ellenforradalom, ha átmenetileg sikert ért is el, végeredményben azért bukott el, mert Budapest munkássága a kritikus időben nem felejtette el régi, dicsőséges harcait. Kemcsak az elkövetett hibákat látta, hanem a 12 esztendő nagy eredményeit, vívmányait is. fit ha- a felső vezetés hibájából átmenetileg zavarba is került, s ideig-óráig egyes részeiben közömbös is volt, végeredményben megtalálta a helyes utat és ezzel halálos csapást mórt az ellenforradalomra. Gyalázatus hazugság az, hogy munkásosztályunk harcolt volna a néphatalom ellen. Ellenkezőleg az igazság az, hogy október 25-án ós a következő napokban fegyvert követelt, de Hagy Imróék a honvédség és a rendőrség vezetésében történt árulás következtében ehhez nem juthatott. Még olyan cikkek sem tudták szembeforditani a népi demokráciával, a párttal, mint a Szabad Kép " Hajnalodik • c, • Hiven az igazsághoz", n Válasz a Pravdánk" cimü cikkei, de meg kell mondani, hogy ezek igen nagymértékben járultak hozzá a zavar fokozásához. A munkásság zöme, ha másként nem-ösztönösen érezte, hogy a hazug jelszavak, az ellenség hirdette szociális demagógia, a kétes elemekbő«l összetoborzott munkástanácsok terrorja, garázdálkodása, f ©•sxAoos UV&TAll - 4