MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1989

1989-06-26 230. öe. - 1989_PB 230/31

Tisztelt Budapesti Pártbizottság! Nagyon sajnálom, hogy egészségi állapotom miatt a testület legutóbbi ülésén nem tudtam részt venni. Mint kommunistának, s mint Mező Imre özvegyének különösen fontos, mélyen megrázó kérdésekről is szó esett ezen a tanácskozáson. A nemzet felemelkedéséért, a szocializmusért sokat szenvedett család tagjaként érzem át mindazok fájdalmát, akiknek szerettei meggyőződésüktől, hitüktől vezérelve küzdöttek 1956. őszén és vétlenül vesztették életüket. Férjem és több társa az 1956-os tragikxis események áldozatává lett, halt mártírhalált. Az akkor nem velük küzdők közül is sokan tiszta szándékkal, a népért, a nemzetért kivántak cselekedni, az ő haláluk is tragikus. Bizom abban, hogy az áldozat nem volt hiábavaló. A nemzet akkori tragédiája, családok tragikus sorsa, ha lassan és ellentmondásosan is, az emberséges szocializmus gyakorlatát hozhatja létre, éppen mert örök mementóként figyelmeztet a torzulások következményeire. Magammal, a világgal megbékéltem már, gyógyított az idő is. A megbocsátás útját, azt hiszem, nehezen tudjuk egészen végigjárni. Emberileg meg.kell érteni azokat, akik nyilvánosan ma gyászolják halottaikat. Meg kell adni az elégtételt, a lehetőséget a megbékélésre. Egyetértek mindazokkal, akik június 16-át, Nagy Imre és sorstársai temetésének napját a gyász, a megemlékezés és ez által a nemzeti megbékélés napjaként kivanják megélni. Azokat, támogatom, akik a békesség, a kéznyujtás, az együtthaladás őszinte szószólói. Erre kötelez a gyermekeinkért, unokáinkért, az ország jövőjéért viselt felelősség. Balatonfüred, 1989. június Elvtársi üdvözlettel: Mező Imréné