MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1988

1988-06-27 221. öe. - 1988_PB 221/23

- 21 megértette a Budapesti Rendőrfőkapitányság felhívását. Ha ezt nem értették meg, mi felkészültünk arra, hogy ezeket a bizonyos kisebb magvakat nagyon tapintatosan megértésre kényszerítsük. Amiért szót kértem elvtársak, az személyes véleményem, de természetes, hogy nem tudom megkerülni azokat a hatásokat, amelyek engem többezres munkásőri család tagjaitól - kikről köztudomású, hogy politikai kérdésekben rendkívül érzékenyek, - tehát részükről felém érkeztek, ezeket természetesen ötvöztem, de elsősorban személyes véleményemet szeretném megfogalmazni. Mindenekelőtt remélem nem fog magamutogatásnak tűnni, hogy elmondom, hogy én ebbe az épületbe 1954-ben kerültem, akkor tanultam meg, hogy itt vezető beosztást teljesíteni nagyon nehéz , - én ugyanis akkor itt gépkocsivezető voltam,-majd taníttattak és mindig olyan beosztásokba kerülhettem ahonnan ezzel az épülettel, ennek az épületnek a munkájával, gondjaival, sőt drámai napjaival, az azóta eltelt időszak örömeivel és gondjaival mindig kapcsolatban állhattam. Nem számoltam össze, hogy hány elsőtitkárral, titkárral és munkatárssal koptattuk egymást. Én mindig szívesen fogok és megbecsüléssel rájuk emlékezni és ezt fogom tenni Havasi Ferenc elvtárssal is. Ami azt a helyzetet, amiért most itt ülünk kiváltotta, engedjék meg személyes megjegyzésemet, bár már korábbi pártbizottsági ülésen és itt is utalás történt rá, magamnak úgy fogalmaztam meg, hogy jó lenne túl lenni és egyáltalán valóban a meglepetés kategóriájában kezelni mindazt, ami a pártértekezleten történt. Véleményem szerint a párt vezető szervei, illetékes testületei, sőt munkatársai nem a rangjukon kezelték társadalmi és politikai közvéleményünk megújulási igényeit, melyeket nemcsak folyamatokra, hanem azokat irányító vezetőkre, testületekre JÚ^