MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1988

1988-06-27 221. öe. - 1988_PB 221/7

- 5 gondolatait teljesen osztom, valóban ez az a történelmi tragédia, vagy konfliktus, amit ilyen alapon lehet csak megmagyarázni. A magam részéről én elfogadom az előterjesztést és javaslom a pártbizottságnak az elfogadását. Emellett azt javaslom, hogy a pártbizottság fejezze ki elismerését, köszönetét Havasi elvtársnak az elsőtitkári funkció betöltéséért. Ez ugyan nem volt hosszú időszak, de a párt és társadalom szempontjából rendkívül fontos és kritikus hónapok voltak. Felbecsülhetetlen jelentősége volt annak, hogy a Budapesti Pártbizottságnak ebben az időszakban tekintélyes, elvszerű, a változások iránt elkötelezett, a reform mellett elkötelezett politikai vezetője volt. A pártértekezlet személyi döntéseit is egy tágabb léptékű, vajúdásokkal terhes másfél évtized politikájának mérlegelésével összefüggésben hozta meg. A tényeket ismerjük. Havasi elvtárs felmentését kérte, s ez számomra egy sokat megélt politikai vezető önmagához hű és következetes döntése volt. Glyan döntés, amely arra mutat példát, hogy egy kommunista számára a párt szolgálata nem csupán világnézeti, politikai, nem is csak kemény küzdelmek árán kikovácsolt elvi kérdés, hanem mindenkor morális feladat is. Arra mutat példát, hogy döntéseinkben morális szempontból sem elégedhetünk meg a félmegoldásokkal. Most, a pártbizottság első titkára kérésének mérlegelésekor gondolom ekörül nem vitatkozunk. Mégsem állíthatja senki, hogy könnyű döntés előtt állnánk. Havasi elvtárs az első lépést megtette jelezve azt, hogy a szocializmus eszméinek útján csak akkor járhatunk egyenes derékkal, ha a legnehezebb döntést is képesek vagyunk kipréselni magunkból, ha a helyzet ezt megkívánja, ha azzal egy tágabb közösség érdekeit jól szolgáljuk. Ezeket a döntéseket pedig csak azok tudják meghozni, akik mélységesen hisznek abban, hogy a szocializmus megvalósul, akik mélységesen meg vannak győződve arról, hogy a küzdelmünkre, olykor gyötrelmes &