MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1988

1988-05-31 220. öe. - 1988_PB 220/19

- 15 Volt az a Regionális TV szereplés, oda beérkezett jónéhány kérdés, hogy érzek-e felelősséget? Erre azt mondtam, hogy igenis érzek felelősséget, olyan poszton dolgoztam, ahol természetes, hogy nekem ezekhez a dolgokhoz közöm van. Én azt pártszerűségből sosem fogom elmondani, talán még a visszaemlékezéseimben sem, hogy ha egyszer erre volna lehetőségem, vagy alkalmam, hogy én kikkel és hány éven keresztül vitáztam. Ez a sors tragédiája az én számomra, hogy pont azokkal buktam ki, akikkel szemben sosem tudtam többségbe, fölülkerekedni. De kaptam én egy levelet a TV szereplés után. Ezt egy budapesti neves értelmiségi ember írta nekem , rendesaláírással, és azt írja, hogy miért gyakorol maga önkritikát a gazdasági helyzet a gazdasági kudarcokért. Látott már maga olyan orvost, aki a rák gyógyíthatatlanságáért önkritikát gyakorolt volna? Ez a szocializmus nem tanult meg gazdálkodni, se Magyarországon, se a világon. Maga egy ilyen helyzetben, ha felvállal egy önkritikát azt higyje el, hogy nagyképűségnek tűnik. Hát ezek hatottak rám, és ezért nem volt önkritika. Jassó Mihály: A következőt szeretném mondani és kérni. Van káderfejlesztési terve a Budapesti Pártbizottság nevében a Végrehajtó Bizottságnak. Valamennyi olyan funkcióra kiterjed, amit alapvetően mi befolyásolunk, mi tartjuk számoni, mi irányítjuk, mi neveljük. Soha nem szerepel benne a budapesti elsőtitkári funkció, mert azt úgy tekintettük, mint a Központi Bizottság káderfejlesztési elképzeléseibe való funkciót, tehát nem foglalkoztunk önmagunk vezetésének helyzetével. Ennyit a káderfejlesztési tervről. A kettős jelölésről és a máshonnan történő jelölésről. Lehet kettős, hármas, sokas jelölés. Itt nem is arról van szó, hogy valaki vagy valakik nem vállalnak kettős jelölést. /3