MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1988

1988-04-23 219. öe. - 1988_PB 219/139

133 Nekem a következő a véleményem erről: hogy akár így igaz a megméretés, akár úgy, ha a közhagulat rosszabb, mint a valóság, azt mint politikai tényezőt, realitásként kell kezelni, tudomásul kell venni. Nem szabad méricskélni és lekicsinyíteni. A tévhit is hit, tudjuk. A hipochondria is betegség, tudjuk. Egyik sem fedi a valóságot, mégis valíSsános -tényként kezeli a tudomány. Attól még a tévhitétől nem tágít ahívő,ha azt mondjuk neki, hogy tévesen hisz és attól még nem gyógyul meg a hipochonder, ha azzal" küldi el a pszichiáter, hogy nem is beteg. Noha benne a tévhitnek is á

s a hipochondria kialakulsáQak is oka van. így oka kell, hogy legyen akár az eltúlzott, rossz hangulatnak is. A tények tehát szerintem tények. Nem az a fontos, hogy megvitassuk, hogy mennyiben indokolt, és mennyiben nem általánosítható, hogy részlegesen igaz a rossz hangulat. Kialakult valóságát kell tényként tudomásul venni és kezelni. Mivel a közhangulat épp eltúlzott, pánikos formája miatt különösen fontos politikai tényező. Már csak azért is, mert a ma is mérhető rossz hangulat szerintem nem pillanatnyi és tüneti jelenség. Fabriczki Andrással vitakoznék, hogy naponta változik. Ugyanis én úgy tapasztalom, hogy az ún. rossz hagulat történelmi jelenség Magyarországon . Ez súlyosbítja. Példa rá, hogy van két neuralgikus hónapunk: az egyik a március, a másik az október. Történelmileg két rossz hangulatú hónapról van szó, nem máról-hónapra alakult rossz hónapról. Én legalábbis így tapasztalom.. És valahogy egyre rosszabbá válhat előremenőleg ez a két hónap. Ilyen értelemben végképp nem megoldás a tüneti kezelés. Történeti diagnózis és távlati terepáia kell a megszüntetéséhez, mert egészen addig kisérteni fog és föltehetően egyre keservesebben. /33