MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1988

1988-04-23 219. öe. - 1988_PB 219/115

- 109 meg nem rajzolt szocializmusképre, választ vár egy olyan pillanatban, amikor a napi ügyek szorítóan nehezednek az országra. Válság menedzselés folyik. Nem várható el történelmi léptékkel mérve igazán, egyetlen pillanattól, hogy választ adjon távlatos ügyeinkre. De az időlépték változni fog. És az joggal várható el, hogy a párt keresse a korszak követelményeihez mért válaszokat. Hogy képes legyen a társadalmi, gazdasági folyamatok által felvetett kérdések megoldására és megválaszolására. Éppen ezért lehet nagyon is egyetérteni azzal a javaslattal, amely új pártprogram kidolgozását igényli a következő kongresszuson. Szívesen idézem a saját pártbizottsági ülésünkről azokat, akik megfogalmazták, hogy az eredeti marxi gondolatokhoz vissza nyúlva, azokat újrafogalmazva, ezeken az alapokon működő újszerű társadalmi önigazgatási modellt kell létre hoznunk. Úgy vélem, hogy a múltnak és különösen a közel múltnak legnagyobb baja, legnagyobb fogyatékossága az, hogy nem tudott a helyzetre szabott alternatívákat adni Ezért nem volt most sokoldalú mérlegelés, és ezért nem születhettek optimális döntések sem. A történelmi távlatvesztés, értékzavar a napi politikai munkában állandóan jelen van. Ezt egyben az ideológiai munka, a pártoktatás komoly fiaskójaként érjük meg. Nemcsak a ma helyzet tétova minősítéséről van szó, nemcsak egy várakozás pszichózisról, nemcsak egy bénultságról, nemcsa a pártmunka egyes szintjeinek skrizoféniájárói van szó, arról, hogy bíráljuk felfelé, azt amit lefelé visszatar tünk. Itt már többről van szó, mint a holnap átírandó történelem.erkölcsi és politikai értékeket veszejtő zavaráról és meghasonlásáról. Itt már arról van szó, hogy egész egyszerűen lemaradtunk a kor kihívása elől. Nem előre vivő lendítőerőként, hanem konzerváló erőként vonulunk be a történelembe mi magunk is. /AT