MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1988

1988-03-25 217. öe. - 1988_PB 217/41

- 36 azt is akarjuk, hogy érvényesüljön a párt politikája, meg azt is akarjuk, hogy ne szóljon bele senki semmibe. Ezt valahogy mégis csak politikusán és normálisan össze kell egyeztetni, mert már Budapesten is, kerületekben is tapasztalatuk azt, hogy az igénytelenség válik sokszor a választás egyik fő tényezőjévé, azért, mert az alom elmélet az, ami miatt leginkább folyik a harc, mert csak az jó, akit ismerünk, aki a mi almunkból való. Más nem! És ez aztán uralkodóvá teheti az igénytelenséget. Persze növelni kell a jelölés felelősségét nyilván, nem szabad a káder eltemetést úgy megoldani, hogy egy másik helyre félistenként ajáljuk. Mert ez a bizalmatlanság kétoldalú. Egy irányitószerv részéről azt hisszük, hogy nem tudnak helyben jó erőt találni,helyben meg azt hiszik, hogy csak azt akarják rájuk erőszakolni, aki nem felel meg máshol. Ez a kialakult gyakorlatunknak a visszaköszönése. De nyilvánvaló, hogy ezt megint csak a józan megfontolás alapján lehet majd eldönteni, mert különben rossz következdményei lesznek. Két másik részét irtuk ugyancsak az anyagnak-az állam kérdését és a tömegszervezetek kérdését. Az egyik, a tömegszervezetek-nagy vitát váltott ki. Igénytelennek tartják ezt a tézistervezetben , amely a KB. ülésen is kiderült,, ahogy Havasi elvtárs mondta. Még egy kérdést a viták kapcsán: ez az önkorrekció. Az önkorrekció és ezzel együtt a garancia kérdése nagy erővel merült fel a vitákon. Ha azt mondjuk, és azt hiszem nem tévedünk, hogy az egész vita, ami most folyik a pártban, valahol az önkorrekció része, eleme. Ez egy önkorrekciós cselekmény. Vitatjuk saját tevékenységünket, munkánkat, politikánkat, gyakorlatunkat, M