MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1987

1987-06-15 212. öe. - 1987_PB 212/55

észlelhetők a haza, a nemzet, a hazafiság értelmezésében, amelyek a burzsoá és a szocialista megközelítések, elvek, álláspontok összekeveredésére utalnak. Nem ritka a hazafiság és az internacionalizmus szembeállítása sem. Napjainkban a nacionalizmus, a korábbi évekhez képest erősebben, nyiltabban, néha szélsőséges módon, diszkriminatív formában jelentkezik. Jellemző megnyilvánulásai: a nemzeti sajátosságok eltúlzása és a társadalmi fejlődés közös törvényszerűségeinek tagadása; a történelmi vagy mai társadalmi, politikai kérdésekben az osztályszemlélet mellőzése, nemzeti elzárkózás; pacifizmus; a haladó erők nemzetközi összefogásától való idegenkedés. Bizonyos körökben a "búsmagyarkodás", másokban a "magyar kivagyiság" formájában tűnik fel. Ugyanakkor - néha szélsőséges formában - jelen van közgondolkodásunkban a szocialista haza s nemzet iránti közömbösség. E nézetek képviselői lekicsinylik népünk hagyományait, eredményeit, lehetőségeit. Mindez az esetek többségében párosul a fejlett tőkés országok kritikátlan dicsérgetésével. De ideológikusabb változatokkal is találkozni. Képviselőik a tudományos-technikai haladás és a gazdasági integráció jegyében a nemzetet és a hazát időszerűtlennek, meghaladottnak nyilvánítják, s ugyanakkor a tudomány, a kultúra, a gazdaság társadalmi rendszertől független értelmezésével a szocialista hazafiság és proletár nemzetköziség elvi alapjait támadják. 2. A szocializmus-felfogásról A közgondolkodásban a szocialista társadalomról kirajzolódó felfogás egyik forrása a történelmi közelmúlt, a másik: azok a normatívák, amelyek az esetek többségében perspektivikusan jelennek meg az emberek gondolkodásában. A szocializmus építésének kezdeti szakaszában a tömegek az új társadalomba vetett - nem egyszer utópisztikus - hittel várták a régi Magyarország valamennyi ellentmondásának végleges és gyors felszámolását. A szocializmusról akkor és még évtizedeken át élő és tanított felfogás olyan új, tudatosan tervezett, történelmileg rövid idő alatt megteremthető szocialista társadalmat mutatott be, amelyben a fejlődés arányos, egyenletesen magas ütemű, független a nem szocialista világ esetleges válságaitól. A tényleges fejlődés folyamatosan korrigálta ezt a felfogást, egyes elemeit cáfolta, másokat árnyaltabbá, differenciáltabbá tette, új értékeket hozott felszínre és elavulttá tett régebbieket. A valós viszonyok elméleti elemzése általában késett, igy a közgondolkodás fejlődése is lassú. A realitásokhoz fokozatosan közelitő korrekciós szemléletmódot nem szívesen fogadja el és sokszor csak lemaradva követi. SS