MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1987

1987-06-15 212. öe. - 1987_PB 212/19

mindig a marxista-leninista osztályálláspontról kiindulva próbálták megvilágítani a magyar történelem valamennyi kérdését. Szocialista fejlődésünk útját a XX. századi magyar történelem szerves részeként, a nemzeti felemelkedés sorskérdéseire valódi megoldást hozó, ugyanakkor ellentmondásokkal, szélsőséges esetben torzulásokkal is járó, a folytonosság és megújulás dialektikájával előrehaladó folyamatként mutatták be. Az elmúlt években jelentős mértékben előreléptünk szocialista fejlődésünk történetének megismertetésében és tanulságainak feltárásában. Ennek eredményeképp a párttagság mindenekelőtt a pártoktatás résztvevői körében gyarapodtak a történelmi ismeretek, kedvezően változott a történelemszemlélet . A Horthy-korszak megítélésében, a felszabadulást követő történelmi útválasztás helyességében, az 1956-os ellenforradalom értékelésében közvéleményünk többsége elfogadja a párt álláspontját. A történelmi események és folyamatok felidézésében és minősítésében azonban jelentős eltérések is vannak. Differenciáló hatású, hogy a konkrét történelmi ismeretek a Horthy-korszakról, a II. világháborúról és a felszabadulás utáni időszakról általában mozaikszerűek, felszinesek, gyakran torzitottak. Helyenként tapasztalható a történelmietlen szemlélet, irracionális megközelítés, a reális feltételek és összefüggések figyelmen kivül hagyása. Ezekre talán a legjobb példa a szocializmus alapjai lerakásának időszaka, amely a leginkább közérdeklődésre számottartó korszaka legujabbkori történelmünknek. A köztudatban ezt az időszakot élesen "kettévágja" az 1956-os ellenforradalom. Ennek következtében a szocialista épités kezdeti időszaka az "ötvenes évek" vulgarizáló cimkéjével kiszakad a felszabadulás utáni korszak átfogó ivéből. A pártszervezetek tömegpropagandája arra irányult, hogy a hazafiságra és internacionalizmusra való nevelés során /3