MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1985
1985-12-16 204. öe. - 1985_PB 204/42
- 11 központi kérdése legyen a politikának és a politikai mozgalomnak és a rendelkezésünkre álló eszközök hatékonyságát fokozottabb mértékben kell biztosítani a pártirányítás eszközeivel. Ezek természetesen óhajok maradnak, ha nem fogalmazzuk meg világosan az eszközöket, amelyekkel ezt biztositani tudjuk. Én az egyik legfontosabbnak azt tartom, hogy a párt politikai egységét a pártmunka szinvonalat fejleszteni, karakterét, munkastílusát erőteljesebben meghatározni. Ezen belül első és legfontosabb dolgunknak azt tartom, ha már itt megfogalmazódott, hogy a Budapesti Pártbizottság kezdeményezőképessége, készsége, fejlődjék és erősödjék. Nem vállalhatjuk fel, igaza volt Köteles elvtársnak, hogy az ország vezetésére tartozó leckéket mi oldjuk meg. Nincs rá jogosítványunk. Ez a dolog egyik része. A másik oldala, hogy ugyanakkor politikai kötelességünk, a napi munka során szerzett élményanyagokat az ország vezetésének az asztalára naponta, kendőzetlenül letenni, mert ez a dolog másik oldala. Mert itt nagyon sok élményanyag halmozódik fel, és az élményanyagot meg kell osztani a vezetéssel. Ugyanakkor azt is világosan látni kell, hogy sok javaslat is megfogalmazható a tapasztalat birtokában és ebben nem vagyunk elég kezdeményezőek. Tehát én nem arra a bizonyos küzdelemre gondolok, amit igényeltek a főváros fejlesztéséért néhányan, hanem arra a küzdelemre, amit nekünk Budapesten vállalni kell az egész ország fejlesztése érdekében és itt nagyobb kezdeményezőkészségre van szükség. ügy is elmondhatnánk tehát, hogy a budapesti pártvezetésnek, a kerületek segítségét igénybevéve következetesebb, karakterisztikusabb vezetői munkára kell vállalkoznia és ennek érdekében jobban be kell kapcsolnia a fővárosban meglévő tőkét a döntéselőkészitésbe. Ide tartozik, a párt egységéhez, hogy a kongresszusi programot, mint előremutató és a fejlesztés programját kell elfogadtatnunk. Kérem elviselhetetlen, hogy kilenc hónappal a kongresszus után nyava^gás sározás, lebecsülése tapasztalható mindenütt annak a kompromisszumnak, amit a kongresszuson tudatosan felvállaltunk. Hagy mondjak egy példát erre, hogy alapvető bajok vannak e vonatkozásban a pártban. Kérem, most ugye a pártoktatásban a XIII. kongresszus anyagának feldolgozására került sor. Az ELTE-n egy egyetemi tanársegéd, aki pártoktatást vezet, kifejti a hallgatóinak a XIII. kongresszus oktatásának cimén, hogy hatalmi harc folyik a magyar vezetésben, és ő, mármint a szociológus nem hajlandó támogatni olyan vezetőket, akik az 50-es éveket dicsérik és visszasírják. Nem az az érdekes, hogy kiről szól a mese, itt az az érdekes, hogy ott tartunk néhol, hogy bátorságot «-