MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1985

1985-12-16 204. öe. - 1985_PB 204/34

- 3 ben, a vezetési munka hatékonysága mellett ez is ott van valahol a tabellán, túl sok erőt kötött le a politikai mechanizmus mozgatása, a rendezvényekre való készülés és nem törődtünk, nem volt erőnk, azokkal az apró, hétköznapi kérdésekkel foglalkozni - és az aprót most idézőjelbe tettem - amiből pedig él, fejlődik és gazdagodik ez az ország. Van egy másik terhe is, bármilyen furcsa is, hogy ezt elmondom. E nagy politikai sorozat természetéből fakad, hogy itt nagyon sok szó esett az eredményekről. Hát a 40. évforduló kapcsán joggal erre tettük a hangsúlyt, ezek a nagy mérlegkészítésekben szintén nagy hangsúlyt kaptak az eredmények, és ezzel akaratunkon kivül betápláltunk egy felfokozott várakozást a közvéleménybe. Várakozást az iránt, hogy most világosan látjuk a tennivalókat, van egy szilárd bázisunk, melyek az eredmények kapcsán létrejöttek, most már csak elhatározás dolga, hogy a holnapi gondokat megoldjuk. Ez a felfokozott várakozás ebben a pillanatban ellentétébe csap át. A kongresszus előtti várakozás áttevődött a határozatok végrehajtásával szembeni várakozássá, miközben a határozatokat abban a pillanatban is tudtuk, nem lehet csak szándékként kezelni és azok célokat, programokat tartalmaznak, ahhoz kemény munkát kell végezni, hogy megvalósuljon. Közvélemény erről az elemről elfeledkezik, nem a saját hibájából, a mi hibánkból és ezután jönnek a minősítések. XIII. kongresszus nem reális programot fogalmazott meg, a vezetés tehetetlen, a vezetés nem intézkedik, a vezetés nem változtat a dolgokon és egy felfokozott elégedetlenség tapasztalható e vonatkozásban. Azt tapasztaljuk, ugyanazokat a kérdéseket teszik szóvá ma is, amit a kongresszus előtt, ugyanazokat a kérdéseket teszik szóvá, amire már egyszer igent mondtunk és azt mondtuk, hogy igazuk van, amikor szóvá teszik és akkor rögtön hozzáteszik, ha maguk ennyire igazat adnak nekünk, miért nem intézkednek. Innen erednek a szélsőséges vélemények, nem történt semmi a kongresszus óta. Ez egy politikai ellentmondást hozott létre és ez a jelenlegi belpolitikai helyzetünk egyik figyelemre méltó jelensége. Mégpedig az az ellentmondás, hogy a vezetés hangsúlyozza, hogy jobb a helyzet, mintahogy ez látszik, errefel megkapjuk azonnal a minősítést, hogy vágyainkat akarjuk a valóságnak feltüntetni, nem reálisan Ítéljük meg a helyzetet. Valamelyik nap voltam egy eszmecserén, ahol azt mondták, illúziókban szenved a közvélemény és illúzióban szenved a vezetés is. Magyarul itt mindenki egészségtelen. Azt hiszem, hogy ez valójában túlzás, de az igaz, hogy egy olyan politikai ellentmondás, amellyel szembe kell nézni, s melynek feloldására kell vállalkoznunk. Ezt a helyzetet csak bonyolítja az a természetes jelenség, hogy az emberek véleményüket a napi élményeik alapján fogalmazzák meg és a részellentmondások alapján fogalmazzák meg, és kevésbé méltányolják 3*