MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1985

1985-12-16 204. öe. - 1985_PB 204/24

2 Hát persze a kettőt egymástól elválasztani nem lehet, én is hangsúlyoztam a bevezetőben, hogy nem egy év az 1986-os év, hanem a VII. ötéves terv első éve. Elhangzott a vitában néhány szélsőséges vélemény, vagy talán azt lehetne mondani, hogy nagyon különböző álláspontról, vagy üléspontról kialakított álláspont. Őszintén örülök ennek is. Én ugy érzem, hogy a természetes és helyes az, hogy ezek a vélemények sokszor nagyon távolálló vélemények a pártbizottság vitájában hangzanak el, nemcsak azért mert élénkitik a vitát, hanem azért is, mert ez igy van rendjén. Engedjék meg, hogy néhány kérdést az itt vitatottakból elővegyek, és megpróbáljak egy kis összefoglaló véleményt benne. Az egyik, az a bizonyos közgazdasági alap a VII. ötéves tervnél, mert ugye nem a 86-ról volt szó itt sem. A közgazdasági alap, aminek alapján a VII. ötéves terv kialakult, azt hiszem, hogy teljesen egyértelmű alapokon áll. Az egyik nagyon egyértelmű álláspont az, hogy az országnak a fizetőképességét hosszú távon is meg kell őrizni, a hosszú táv most ötéves távot jelent. Ez behatárolja azt a részét a nemzeti jövedelemnek, amit felhasználhatunk a gazdaságba való befektetésre. S ezen lehet vitatkozni, vagy nem vitatkozni, de tényhelyzettel állunk szemben. Szeretnék itt kitérni, amit Szatmári elvtárs mondott a hitelekkel kapcsolatban. Javaslom elvtársak, hogy gondosan különböztessük meg a finánctőkét és az iparban működő külföldi tőkét, amire majd még szeretnék kitérni. Ahhoz, hogy Magyarország a hiteltartozásait fizethesse, ahhoz évente fel kell venni több mint 2 milliárd dollár hitelt. Mert lejáró hiteleink vannak, amiket meg kell ujitani. Ahhoz, hogy az ország hogy mondjam, a jó adós helyzetét megőrizze,ezt a pénzügyesek igy mondják. Én nagyon szeretem, amikor jó adósok vagyunk, de hát ez azért tény. Ahhoz évente kell azt a helyzetet fenntartani, hogy érzékeljék a hitelt adók, hogy az ország rendesen böcsülettel fizeti a kamatait és igyekszik valamilyen kis mértékben legalább a tőke törlesztését is elvégezni, de legalábbis nem növeli az adósságát. Egyébként az adósság növelése önmagában nem volna baj, ha azt a gazdaság élénkitésére használjuk fel, az adósság nőve- •• lése akkor baj, ha feléljük. De hát azért ez a két dolog JÜA