MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1985

1985-10-17 203. öe. - 1985_PB 203/65

- 47 A fiatalok, hogy ne csalódjanak az elvekben, az eszményekben, az értékeinkben, azért elsősorban mi vagyunk a felelősek. Nincs hová mutogatni. Látni kell azt, és látszik is, szerintem a mai vitának talán egyik legfontosabb tanulsága az, hogy roppant ellentmondásosak a társadalomban zajló folyamátok. Van egy teljesitményelvüség, amelyik nagyon sok mindent felülbírálni késztet a gazdaságpolitikában. Ezek nagy erővel előtörő folyamatok, a talponmaradás egyetlen lehet talán. Ennek ellenére én nem látom esélytelennek azt, hogy a párt javitsa az ifjúság körében a poziciőit, erősitse a kádergarnitúráját. Hadd idézzek egy francia filozófust. Néhány évvel ezelőtt egy filozófia vizsgára kényszerülvén egy bonyolult alkudozás után sikerült 16-ra szükiteni a kötelező elolvasandó irodalmat, ebből egyet elolvastam, egy Lucien Szén /fonetikusan/ nevű francia marxista filozófusnak a könyvét, azt hiszem az volt a oime: marxizmus és személyiségelmélet. Én nem tudom, hogy neki mi a viszonya a saját pártjával, a létező szocializmus országaival, nem tendenoiózusan idézem ide a könyvnek szerintem egy alap-mondanivalóját, hogy állandó támadásnak van kitéve a marxizmus, hogy nincs személyiségelmélete ezekkel kaposolatban és ő nagyon mélyen felépitve nagyon mélyen értekezve azt proponálja, hogy tulajdonképpen az ember az életpályájával, az életrajzával, hogy egészen vulgáris legyek ezzel meghatározott társadalmilag. Én azt hiszem hogy ebből azt, hogy milyen energiaráforditással^dolgozik a párt, milyen energia-ráforditassál dolgoznak a funkcionáriusai - ez egy olyan kérdés, amit nyugodtan feltehet bármelyikünk magának, nemcsak az ifjúság rovatán. Készei elvtárs fogalmazott ugy, hogy mióta irjuk le már ezeket a dolgokat. Azt hiszem a kérdés az ugy vethető fel, hogy ha nem hatékony - márpedig nem hatékony eléggé a munkánk Gr