MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1984

1984-07-05 194. öe. - 1984_PB 194/16

^IP&jte Aczél György elvtárs hozzászólása . ,_ , , .,.<•. /Magnófelvétel alapján készült nyers szöveg!/ Kedves Elvtársnők, Elvtársak' Azzal szeretném kezdeni, az anyaggal egyetértek és Pusztai elvtárs kiegészítésével is, maradéktalanul. Először talán három kérdést szeretnék itt, mielőtt igy néhány részletet elmondok, csakhogy miről szeretnék. Először, hogy jött létre ez a közművelődési határozat és törvény, a másik, hogy léptünk-e előbbre és harmadik a jelen, illetve a jövő kérdése. De mielőtt ezekre rátérnék, engedjék meg, hogy néhány kérdésről én is beszéljek, nem azzal az igénnyel, hogy itt valami eldőljön, hanem a közös gondolkodás jegyében. Ha megengedik, akkor Szabó elvtárssal való - ő beszélt utoljára - polémiával kezdeném, vagy kiegészítéssel. Nagyon fontos dolog, amit mondott Szabó elvtárs: mindenki arról panaszkodik, hogy nem becsülik eléggé. Én azt hiszem, egyrészt ez bizonyos tekintetben adódik abból is, amiről Maróthy elvtárs a bevezetőben beszélt: életszínvonal védelméről, megszoktunk egy dinamikus emelkedést, életkörülményekben mindenekelőtt, de életszínvonalban is, de van egy másik rész, ami egy régi betegségünk nekünk, hogy nemcsak elvont becsülés van egy társadalomban, konkrét munkahelyi becsülés, azt hiszem, hogy minden magyar állampolgár kicsit szenved attól, hogy elvárná, észrevegyék a munkáját, visszaigazolják jót, rosszat csinálsz, jól vagy rosszul végzed a munkádat. Hozzátenném: még majdnem azt mondhatnám, nagyobb érték, ha azt látom, hogy figyelik a munkámat és bizonyos negatív megjegyzéseket tesznek, mintha azt érzik, hogy figyelem nélkül végzem a munkámat. Én azt hiszem, hogy ebben egy nagyon komoly társadalmi javítani való van. Talán a VII. vagy VIII. kongresszus zárszavában mondta Kádár elvtárs is. Azt hiszem alapvető fordulat nem történt ebben hogy a világ legjobban működő szocialista társadalmában sem érezheti jól magát egy ember, ha - képletesen szólva - a mindenkori brigádvezetője emberi méltóságában megalázza, én hozzátenném, hogy egyszerűen nem veszi figyelembe a munkáját. Itt is konkrétan, mint ahogy Szabó elvtárs, Deák elvtárs is beszélt róla, többek közt a népművelő, közművelődést végző emberek egy jelentős részénél arról is szó van, hogy eléggé észleljük-e a K