MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1984

1984-12-06 196. öe. - 1984_PB 196/47

- 43 alapon, hanem az értelemre épülve fogalmazódnak meg bennem. De ezen már túl vagyunk, ezért most azt tudom mondani, hogy szeretném a bizalmat megszolgálni, becsületesen és tisztességesen dolgozni. Itt most ülnek jó néhányan, hisz volt alkalom az arcokat figyelni, a Pártbizottság tagjai között, akik ismernek engem régről. Azok között is vannak; akik nem szólaltak meg. De többen vannak, akik nem ismernek. Nem akarom az idejüket rabolni, de azért engedjenek meg, egy pár mondatban hagy mutatkozzam be. Nem önéletrajzi adatokat akarok felsorolni, mert azt egyrészt Németh elvtárs megtette, másrészt tulajdon képpen ez nem is fontos. Arról szeretnék néhány szót szólni, hogy hogyan itélem meg a világot, illetve felfogásomat mi alakította és formálta a világról. Két olyan időszak van életemben, pártmunkás múltamban, amely olyan tartós tanulságokat formált és alakitott bennem, amelyhez eddig követezetesen hü voltam, és szeretném a jövőben is az lenni.Az egyik az 1956. és 1959-es időszak, amikor Borsod megyei Pártbizottság osztályvezetőjeként, majd főszerkesztőjeként a megyei lapnak, részt vettem az ellenforradalom elleni harcban, majd a konszolidációért való küzdelemben. Ebben az időszakban levontam magam számára három tanulságot: az egyik, hogy soha nem fogok mást mondani, mint amit gondolok. Ebben az időszakban tanultam meg, hogy hol húzódik meg a határ a tolarencia és a revizionizmus között. Másszóval: hol van a rugalmasság és az elvtelenség közti különbség. És ebben az időszakban tanultam meg, hogy egy vezetőnek és egy vezető pártnak a tömegek igényeit ismerni kell, de kiszolgálni nem feltétlen. Itt egy ember számára a politikai és személyi magatartás megitélésének rendező elve csak a társadalom objektiv érdeke lehet. És itt fogalmaztam meg magam számára, hogy nincs tévedhetetlen párt és nincs tévedhetetlen vezető, és nem az a nagy kérdés, hogy egy párt és egy ember téved-e vagy sem, hanem az a nagy kérdés, hogy van-e képessége tévedését beismerni, van-e ereje bevallani és kijavitani. Életem másik nagy szakasza, amely tartós tanulságokat szolgál, fa