MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1984

1984-12-06 196. öe. - 1984_PB 196/45

- 41 Kedves Elvtársak, Grósz elvtárs kér szót. Grósz Károly elvtárs: Kedves Elvtársak! Mindenek előtt köszönöm a bizalmat, köszönöm, hogy támogatták a Központi Bizottság és a Budapesti Végrehajtó Bizottság javaslatát. Külön értékesnek tartom e bizalmat azért, mert ha politikai tapasztalataim nem hagynak cserben, akkor ezekben az esztendőkben ez az ország és benne a főváros, 56 óta legbonyolultabb, ha nem is a legnehezebb, de a legbonyolultabb esztendeit éli át. Tehát ilyen viszonyok és körülmények között különösen nagyra értékelem, hogy biznak bennem. Azért is sokra tartom, mert egy vidékit támogatnak és én ezt a vidéki szót nem teszem idézőjelbe. Tudniillik ebben a mi kis országunkban túlzottan és indokolatlanul nagy szerepe van annak, hogy ki hol született. Erről még nem tudtunk leszokni. Tehát nagyra becsülöm a bizalmukat.Köszönöm az elismerő szavakat, semmit számomra nem von le értékéből azt sem, hogy tudom, hogy mikor ajánlanak valakit egy új beosztásba, akkor nem a gyengéit szokták felsorolni. Engem ugyancsak ötödször jelölnek és választanak meg titkárnak, a többi alkalmakkor kineveztek. De én már életem során nagyon sok embert ajánlottam titkárnak, ezért némi élményanyagot gyűjtöttem abból a technológiából, ami a pártunkban kialakult. Azt mondtam, hogy vidéki, de ebből a vidék 30 év és 25 év a főváros. Tehát én tulajdonképpen út közben vagyok. Félúton már egy kicsit túl, az a vidék javára billen, és ha nem hagy cserben egészségem, akkor félúton utói fogom érni magam, körülbelül épp akkorra, mire nyugdijba megyek, a 30-at a fővárosban. Németh elvtárs nem könnyitette meg a dolgomat, mert nem mondta el, amit elmondott a megyei első titkári értekezleten, hogy nem jelentkeztem erre a beosztásra. Nem jelentkeztem és nagyon nehéz szivvel fogadtam el a döntést, azt hogy ajánlanak budapesti első titkárnak, de Németh Károly elvtárs a tanú rá, hogy tó