MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1983

1983-12-16 191. öe. - 1983_PB 191/92

A lakosság bízik a szocialista országok közösségének erejében, melyet a béke alapvető biztosítékának tart. Kifejezésre jutnak ugyanakkor a két társadalmi rendszer katonai lépései közé egyenlőségjelet tevő nézetek és pacifista megnyilatkozások is. E jelenséget az utóbbi időben az általános iskolák felső tagozatában és a középiskolai diákság körében is tapasztaltuk. A közvélemény nem ítéli meg egységesen társadalmunk helyzetét, gazdasági gondjainkat és a megoldásukra tett intézkedéseket. A fővárosban főként értelmiségi és ifjúsági, valamint az alacsony jövedelemmel rendelkező rétegek körében felerősödtek társadalmi és gazdasági gyakorlatunk szocialista jellegét és perspektíváját megkérdőjelező megnyilatkozások. Több helyen kritikusan szólnak a kialakuló nagy jövedelemkülönbségről, az ezt lehetővé tevő gazdaságpolitikai gyakorlatról, előrelátásunk hiányáról, és arról, hogy az életszínvonal bizonyos társadalmi rétegéknél a tűréshatár közelébe süllyedt. Az ellenzéki és ellenséges csoportok tevékenysége — gondjaink növekedése ellenére nem erődödött, politikai befolyásuk elenyésző. Az összehangolt fellépések hatására aktivitásuk érzékelhetően csökkent. A főváros lakosságát élénken foglalkoztatja életszínvonalának, életkörülményeinek alakulása. A lakosság széles körben érzékeli, hogy az életszínvonal védelme érdekében tett erőfeszítések ellenére a megélhetés nehezedik. A január 23-i áremelések fogadtatásának tapasztalatai különösen megmutatták, hogy ez milyen problémát jelent az alacsony nyugdíjjal rendelkező egyedülállóknál, a pályakezdő, családalapító fiataloknál, valamint más alacsony jövedelmű rétegeknél. Az érzékenység növekedése és a tűrőképesség csökkenése jut kifejezésre abban az általánosan megfogalmazott észrevételben, hogy ,,az árintézkedések mértéke minden eddiginél magasabb és minden eddiginél szélesebb társadalmi rétegeket érint." A fővárosi nagyüzemek ma is meghatározó gazdasági és politikai bázisaink. A fokozott gazdasági követelményeknek nagyvállalataink nehezen és különböző eredményességgel tudnak megfelelni. Az itt dolgozó munkásság ma is döntő súlyú politikai tényező. Belső rétegeződése az utóbbi időben — elsősorban képzettsége és jövedelmi viszonyai alapján — sokat változott. Gazdasági gondjaink, valamint a munkafeltételek jövedelmek - a teljesítményektől gyakorta eltérő — alakulása miatt munkásosztályunk közérzete romlott. Felerősödött körűkben az a vélemény, hogy gazdaságunk stabilizálásának, külső és belső egyensúlyunk megteremtésének terheit ők viselik. Ugy ítélik meg, hogy társadalmi rangjuk, megbecsülésük csökkent, kevés jó szót, elismerést kapnak fokozott erőfeszítéseikért, növekvő teljesítményeikért. Az ipar, a nagyvállalatok teljesítményeinek sommás megítélését, elmarasztalását egyoldalúnak és igazságtalannak tartják, szembeállítják ezzel - és a nagyobb személyi jövedelemszerzési lehetőségek miatt is — a mezőgazdaság differenciált, méltányos megítélését. Mindezek alapján erősödött körűkben a parasztság ellenes hangulat. Igénylik, hogy a politikai vezetés foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel, helyzetükkel. A fővárosban koncentrálódik a műszaki és humán értelmiség jelentős hányada. E réteg magatartását jellemzi, hogy politikai, gazdasági és társadalmi állapotaink és saját helyzete megítélésében kritikus. Ebben a nem kielégítő erkölcsi-anyagi elismerés, valamint a szakmai kibontakozás több szempontból korlátozott lehetősége egyaránt szerepet játszik,