MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1982

1982-11-30 184. öe. - 1982_PB 184/149

13/4. Ami a beszámolóban elhangzott, az állásfoglalás-tervezetben tömören bent van ez ma a válóság. Én ennek irányában szeretnék egy javaslatot tenni ami esetleg, tán a későbbiekben némi lehetőséget teremtene az ismert gondok, az ismert jogos gondok feloldására. Az állásfoglalásban is szerepelt, hogy szinte nincs utánpótlás már az épitőiparban, kevés a szakmunkás, szak- szerelőipar területén, kapacitáshiány van. Közismertek azok az intézkedések is amit az illetékesek tesznek, vezényelt munkaerő, lengyelek, vidéki vállalatoknak a pesti munkávallalalásai. Ezek szerinten ideiglenes megoldásnak esetleg jók, de tartós, megnyugtató megoldást valószínűleg nem fognak eredményezni. Az utóbbi időben az intenziv pályaválasztási tanulság és tevékenység és az általános iskolát elvégzett 14 évesek évről évre nökvekvő száma azt eredmnyezte, hogy az elmúlt 1-2 évben már némi érdeklődés vehető észre az épitőipari szakmák iránt. Viszont ugy tudom, hogy a fővárosi szakmunkásképző intézmények szűkös helyhiánnyal küszködnek. Az épitőiparral kapcsolatban azt hiszem 16 vagy 18 szakmát képeznek, 4 vagy 5 helyen. Én tegnap este a telefonkönyvet végig bogaráztam és kettőt találtam összesen. Egy példát mondanék ahol festő-mázoló-tapétázó szakmunkásokat képeznek - tavaly 2oo vidéki gyereket vettek fel, idén ősszel össze-vissza 35-öt, a többit férőhely-hiány miatt el kellett, utasitani. A nyolcadik osztályt befejezőknek az egyre növekvő száma azt eredményezheti, hogy a jelentkezők és a férőhelyek száma között a feszültség egyre nehezebb lesz. Én ugy tudom, hogy a demográfiai hullám, amelynek tanúi vagyunk még egy 6-7 évig eltart. Megitélésem szerint jó lehetőség kinálkozna ennek a kialakult helyzetnek az enyhitésére, mert ha nem használjuk ki - vagy legalább kisérletet nem teszünk rá - könnyben kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy a 9o-es évek után, amikor ez a hullám lefut, már talán objektiv lehetőségünk sem lesz ennek a teljesítésére. Ezért én megfontolásra ajánlanám, vagy egy vizsgálat tárgyává, a férőhelyek számát. Egy uj iskola biztos, hogy ma ez a legjárhatatlanabb ut. De akár egy meglévő kevésbé zsúfolt, vagy a népgazdaság számára talán nem olyan jelentős szakmákból képző iskola ilyen célra történő átengedésével a bővitési leA^l