MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1982

1982-11-30 184. öe. - 1982_PB 184/147

13/2. & állandóan a napi eseményekhez kell igazodnunk. Sőt, lehet, hogy annak van igaza, aki a közelmúltban nekem ugy fogalmazott, hogy ez a természetes állapot, és ami idáig volt az csak a vágyak világa. Legfeljebb azt a jelzőt, hogy a körülmények nehezebbek, lassan esetleg a szótárból elhagyjuk. Én nem is a szabályozás stabilitásában látom a gondot, hanem inkább abban, hogy ezek a szabályozók utólag és sokszor meglehetősen távolból követik az eseményeket. Egy-két esetben nincsenek is összhangban. Nem követik megfelelően a politikai, gazdaságpolitikai céljainkat, 1-2 példát mondanék erre. Maróthy elvtárs szószerint idézve "...hogy a munkaerőgazdálkodásban valamint a bérek, teljesitmények összhangjában a szükséges változások lassan bontakoznak ki..." Ezt most már nagyon régóta mondjuk, a munkafegyelem, a differenciálás, illetve a munkaerő-átcsoportositásának a hármas köre. Ez szerinten olyan, mint az éremnek a két oldala, hogy lehet róla beszélni és akkor nagyon jól meg is van mind a három egymással, de nagyon elválaszthatatlan egymástól ugyanakkor és ebből azt a következtetést kellene levonni, hogy a három közül az egyikre kellene koncentrálni. Én mindenképpen a differenciálásra tenném a hangsúlyt. Ha a keresetek és a teljesitmény közti kapcsolatot bátrabb - hangsúlyozom bátrabb - intézkedésekkel meg tudnánk teremteni, akkor a másik kettő is minden valószinüség szerint könnyebben megoldódna vagy könnyebben meg tudnánk oldani. Szavakban a teljesitmény-arányos bérekről beszélünk. De a rendeletek, különböző jogosítványok, szabályozók között megjelenő tettekben már a nivellációt lehet minden esetben felfedezni. Én ezen túlmenően a munkaerő megtakarítását, az élő munka- vagy adminisztratív munkaerőnek a megtakarítását is sokkal jobban ösztönözném. A vállalatokat anyagilag kéne ebben lényegesen erőteljesebben érdekeltté tenni, hogy a kiskapuk keresgetése helyett merészebb differenciálás érvényesülhessen és igy mindenképpen a munkafegyelem is javulna, amelynek a végső következménye a minőségnek a feltétlen javulása. A másik ezzel összefüggő kérdés, hogy egész gazdasági rendszerünkben rendkivül mély gyökerei vannak a bázisszemléletnek. Nem önmagában a bázis-szemlélettel van baj, nagyon sok olyan /m^