MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1982

1982-11-30 184. öe. - 1982_PB 184/81

Különböző területeken, különböző rétegekben, körökben találkozom ezzel, nevezzük divatnak. Talán nem olyan erős, hogy szemléletnek kelljen minősiteni még. Ugyanakkor ezzel együtt él a termelékenység növelésének társadalmi igénye, amit a nagyüzemi munkástól tudunk legkonkrétabban számonkérni. Jogos és erős kritika érte a munka szervezettségét a szóbeli beszámolóban is. Ezt a kérdést én viszonylagosnak tartom. Aláhúzva a kritika jogosságát, én azt hiszem, hogy még mindig a legszervezettebbnek tarthatjuk a nagyüzemi az ipari munkát. Nemtudom, hogy a gazdaság mely területén vannak még mozdulatelemzésre alapuló normák. Viszonylagosan vizsgálva a kérdést, itt kérhetünk számon legtöbbet, de nem itt vannak a legnagyobb tartalékaink. Azzal az általam divatnak minősithető szemlélettel - némi ellentmondással - együttélés létezik a termeléssel arányos bérkiáramlás szigorú kontrolljának a szükségessége a nagyüzemekben. Miért ott, mert a termelőszférában tudjuk ezt leginkább nyomon követni és leginkább számon kérni. Tapasztalatunk az, hogy ezeket a körülményeket, ezeknek a dolgoknak a szükségességét a nagyüzemi munkás képes és el akarja fogadni. Akar sokat, értelmesen és jól dolgozni. De ugyanakkor együtt él bizonyos ugyancsak szemléletekkel, körülményekkel, amit ellentmondásosnak érez, amit nehezen fogad el, mert nem érti meg. Az egyik ilyen dolog, megitélésem szerint, hogy a munkája eredményességének a mércéje nem a teljesitmény, hanem a piac. Ezt nagyon nehezen érti meg és fogadja el, akkor amikor ténylegesen nem ő tehet róla, hogy munkájának értékel lényegesen kevesebb, mint amit ő befektetett, vagy netalántán értéktelen a piac megitélése szerint. Nagyon nehezen fogadja el, hogy a vállalat nem képes szűkülő lehetőségeivel az ő teljesítményét kellő képpen elisnarni. Véleményem: egy bizonyos hatékonyságú , ösztönzési érdekeltségi rendszer megteremtéséhez, bizonyos mennyiségű eszközre, forrásra van szükség. Magam részéről kétségesnek tartom, hogy az egyre szűkülő ösztönzési forrásainkkal tényleg képesek leszünk-e a differenciált, teljesitmenyaranyos bérezést kialakitani, vagy tovább javitani. Még egy körülmény. Nagyon nehezen értik meg a munkások és fogadják el, hogy az üzemi demokrácia adta jogait néha formálisnak kell, hogy érezze. Arra gondolok amikor egy egyetértésével kialakított vállalati vagy munkahelyi terv, elképzelés, egy adott U