MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1982

1982-11-30 184. öe. - 1982_PB 184/71

r. 5/5. ezért csökkenő a tagság, a tagfelvételi arány is. Vagy tegyem hozzá, hogy itt is elhangzott már az elmúlt két évben, hogy a munkások körében nem is olyan nagyon vonzó a társadalmi munkának a végzése. Tehát nem tülekednek azért, hogy a pártba kerüljenek, hogy ők ott társadalmi tevékenységet folytassanak akkor, amikor urambocsá napi 8 órai munka után elmehet maszekolni, elmehet kisvállalkozni, elmehet bárhová plusz pénzt keresni, vagy esetleg pihenni, mert ahhoz is joga van és nem vállalja azokat a kötelezettségeket, ami a párttagsággal jár. Nagyon nehéz, ezt nemcsak a gyári Május l-es tapasztalatból mondom, hanem egy kicsit a kerületi tapasztalatból is, még akkor is, ha nálunk a munkás tagfelvételünknek a 85 %-a munkásarány, szóval még ennek a tükrében és ilyen megállapításaink is voltak, holott a műszaki értelmiség körében és az egyéb értelmiségi körökben sincs olyan nagy tülekedés, mint volt pár évvel ezelőtt. Na most ezen azért nekünk odahaza is, de azt hiszem, hogy azokban az ajánlásokban, ami itt szerepel az anyagban ezen egy kicsit tovább kell gondolkodnunk az elkövetkező időkben is és megtalálni azt a fajta módot, amivel esetleg előrébb léphetünk. Hiába van nekünk 5 éves nevelési tervünk tagfelvételre is. Az 5 év alatt rengeteg a változás. Női üzem lévén a fele elmegy GYES-re, a fele kilép, teljesen megváltozik a nevelésbe bevont egyéneknek a köre. Pártmunkát illetően az alapszervezetekről meghatározó szöveg ami itt az anyagban az állásfoglalásban olvasható én teljes mértékig egyetértek vele, hiszen az alapszervezetek úgymond a végrehajtásban az ostorvég. Tehát ott csattan. Ő közvetlen az, aki az egyénnel a dolgozókkal közvetlen kontaktusban van, tehát a végrehajtásnak mindennapi gyakorlati elemét ott lehet lemérni legjobban, hogy az alapszervezetek hogyan dolgoznak. *4