MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1982

1982-11-30 184. öe. - 1982_PB 184/46

- 4t.Elsősorban az irodalomban, méginkább az irodalmi közéletben - habár sokan kétségbe vonják, hogy ilyen egyáltalán létezik - nyíltabban jelentkeznek olyan törekvések, hogy az irányzatok szerinti szerveződésnek kellene utat nyitni. Még nem nyíltan kimondva, de kihámozhatőan többen terhesnek tartják a művészet pártirányitását, s autonóm, öntevékeny, önfelelősséget viselő csoportosulások létrehozására tettek kísérletet. Jellemző viszont, hogy az állami pénzeszközöket ezen uj szervezeti elképzelésekbe is beszámították. Ismeretes, hogy kultúrpolitikánk egyik alapelve az alkotóműhelyek, folyóiratok, kiadók felelősséggel párosított önállósága, Ez akkor érvényesíthető, ha ezek vezetői elvi szilárdsággal, kritikus önvizsgálattal teremtik meg az önállóság feltételeit, s nem engednek át kezükön a tiltás kategóriájába tartozó müveket. A kulturális irányítás értékel, hosszabb periódusokat összegez, s ha azt tapasztalja, hogy vezetési erőtlenség, eszmei, szakmai bizonytalanság vet gátat e rendkívül fontos elvnek, akkor nemcsak lehetősége, de kötelessége is váltást kezdeményezni. Erre került sor a közelmúltban két esetben. A reagálás majdnem a tiltakozásig jutott el, s ebben alig volt különbség a más kérdésekben nagyon is ellentétes véleményt vallók között. Személyi érdekvédelemmé egyszerűsítették a korántsem annak számító ügyet. Az okokkal nem akartak foglalkozni, illetve elhanyagolhatónak minősítették. Meggyőzni pedig nem hagyták magukat. Napjainkban is hol rejtetten, máskor nyíltan kitörve él a nacionalizmus. Sokan azt vetik a párt, a kormány szemére, hogy veszni hagyja a más országokban élő magyarok ügyét, közömbösen, vagy tul óvatosan viseltetik még felháboritó történések láttán is. kc