MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1982

1982-06-25 181. öe. - 1982_PB 181/19

- 2 A taásik dolog: nagyon sok igazság van abban, hogy a munka* képes és szivesen munkát végző nyugdijasokat jobban kellene bevonni a munkába. Én azt gondolom, hogy ennek két oldala van. Az egyik az, amire Maros elvtársnő konkrétan utalt. A régi és munkát szivesen vállalő párttagoknak a társadalmi tevékenysége rendkívül lényeges kérdés és állandó leckénk. A másik pedig az, hogy azok az emberek, azok a nyugdijasok, akik munkaképesek és szivesen végeznek termelő, szolgáltató tevékenységet akár azért, hogy nyugdijukat kiegészítsék, akár azért, hogy hasznos tevékenységet folytathassanak. Erre is mozgásformát kínálnak lényegében ezek a különböző, most alakúiéban lévő, kialakulóban lévő szervezetek. A vállalatoknak is van módjuk arra, hogy foglalkoztassanak nyugdíjasokat. Azt hiszem, hogy ez is olyan Ügy, amely további támogatásra érdemes, foglalkozni kell vele. Ami a járadékosoknak a dolgát illeti, szeretném jelenteni a pártbizottságnak, hogy Maros elvtársnő javaslatának megfelelően a kerületi tanácsok szociálpolitikai csoportjai tételesen, személy szerint figyelemmel kisérik ennek a háromezer embernek a sorsát. Mi a korrekt adatok miatt mutattuk ki külön őket, nem arról van sző, hogy kizárólag ebből a forrásból rendelkeznek jövedelemmel. Ők valóban nem nyugdijasok, hanem járadékot élveznek, tehát nem saját munkán alapuló jogon jutnak élihez a járadékhoz. Többségük közvetlen, rendszeres szociális segélyben is részesül, vagy ha nem szorul erre rá> akkor a körülmények miatt nincs arra szükség, hogy további állami beavatkozásra kerüljön sor. Folytatni kell ezt a rendszert, ez a dolog lényege, nem szabad szem elől téveszteni ezt a reméljük létszámban fokozatosan csökkenő réteget. Ami a 2-3.000 Ft* közötti nyugdijasok dolgát illeti, nincs annak valóban technikai akadálya, hogy ezt megbontsuk, de nem ez a dolog lényege. Ettől a helyzet se jobb, se rosszabb nem lesz. A ml jelenlegi gazdasági helyzetünkben, tulajdonképpen egész nyugdíjrendszerünk is erre épül, azt mondjuk, hogy a létminimumnak ez a bizonyos nyugdijak szempontjából mért alsó határa a 2.000 Ft. Ezt tudjuk ma vásárlóerőnk megőrzése érdekében &