MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1981

1981-04-07 172. öe. - 1981_PB 172/9

7 A pápa és Wyszynski mérséklésre inti a Szolidaritást, de nem azért, hogy a szocialista rendszer megmaradjon; ök is tudják, hogy mire megy a játék. Foglalkoztatja a közvéleményt a lengyel fegyveres erők helyzete. Az, hogy a pártban mi van, az nyilvánvaló. Sajnos ugyan az a helyzet a fegyveres erőknél is. Sokáig mondogatták, hogy a "fegyveres erők mögöttünk vannak", sajnos ez nem nagyon hihető a bydgoszczi események után. Nyilván az egész dolog a rendfenntartó alakulatnál, rendőrségnél demoralizáló hatást váltott ki; adják vissza a párttagsági könyvet, ott hagyják a rendőrséget. A hadseregbe a sorkatonák bevonulnak, az idősebbek leszerelnek, negyedévenként van bevonulás, igy hova-tovább a sorállomány azokból a fiatalokból áll, akikat a Szolidaritás már megdolgozott. Erős kétségei vannak a tekintetben, hogy egy ilyen hadsereg mit tud segiteni, és mit tud a szocializmus rendszerén megvédeni, ha arra sor kerül. Nagy probléma, hogy az ellenség tudatosan néz előre; előre dolgozik. A mi elvtársaink még sokszor azzal vannak elfoglalva, hogy hogyan volt a múltban, ki hogyan élt vissza a funkciójával, kit hogyan kell felelősségre vonni. Ezek fontos kérdések, de nem most van itt az idejük. Fura dolog, hogy a múltba néznek az elvtársak és nem előre. A kommunisták olyan lelki terror alatt állnak, ami egyébként példátlan dolog. Megemlíti, hogy a KB ülést megelőzően pl. a KB tagoknak le kellett irni az ülésen történő hozzászólásukat, azt hangszórón közvetítették, ellenőrizve, hogy ugyan az hangzik-e el majd a KB ülésen is. Szolidaritás egyre erőteljesebben szórja a röpcédulákat, amelyben felhívják a figyelmet, hogy a közelgő május 1 a kommunisták nélküli ünnep legyen. Nem tűrik azt, hogy párt hivatalnokok irányítsák és szervezzék május 1-et. Az a meggyőződésünk, hogy mi továbbra is azt az elvet kövessük, hogy a problémákat a lengyel elvtársaknak kell megoldani. Vonatkozik ez arra az esetre is, ha fegyveres segitséget is kell adni. Mi változatlanul mondjuk a saját tapasztalatainkat, hogy abból mennyit és mit tudnak megfogadni az más kérdés. A szocialista vívmányokról közösen kell gondoskodni, közös felelősségünk; ez a lengyel erőkre, egyaránt vonatkozik. A KB legutóbbi ülésén hozott határozat és a fogadtatása is azt mutatja - nemcsak Budapestiben, hanem végig az alapszervezetekig - hogy a XII. Kongresszus jó határozatokat hozott, utunkat, céljainkat világosan megjelölte, eredményesen dolgozunk e határozatok végrehajtásán. Természetes, hogy időről-időre olyan értelemben is szembesítjük a határozatokat, feladatokat az élettel, hogy hogyan lehet azokat még konkrétabbá, mozgósitóbbá tenni, még olyanabbá, amely mindannyiunk számára a cselekvés igazi programját adja. Ha következetesek leszünk saját magunkkal és másokkal szemben is és tovább megyünk a bevált lenini utón, az eredmények a jövőben sem maradnak el. A KB biztos abban, hogy a budapesti kommunisták, a dolgozók a jövőben is helytállnak a munka, az élet frontján és együttesen ujabb sikereket érünk el a fejlett szocialista társadalom épitésében, a XII.Kongresszus által kitűzött utón. 3