MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1981

1981-04-07 172. öe. - 1981_PB 172/7

- 5 a bürokráciáról. 15-2o évvel ezelőtt a pártban, a társadalmi rendszerben a szervezettség fontos volt, mégis besuéltünk olykor bürokráciáról. S az élet ma azt bizonyitja, hogy van bürokrácia a pártéletben is, sokszor beleesürtka papirmunka csapdájába. A sokszor felesleges tanácskozások, értekezések mind a bürokrácia megnyilvánulásai és ezzel a pártban szembe kell nézni, mert pozitiv, vagy negativ értelemben kihat az élet minden területére. Nagyon fontos dolog a közrend, a közbiztonság, a tanácsok, az állami szervek munkájának erősítése, javitása, hogy az állampolgár valóban jól érezze magát ebben a hazában. Ne érezze magát kiszolgáltatottnak egyetlen hivatalban sem, nem szabad megengedni a hatalommal való visszaélést^ s ez nemcsak rendőri téma, hanem az élet minden területén előfordul, s ezek ellen a kommunistáknak határozottan fel kell lépni. Az aggodalmak közé tartozik az életszínvonallal összefüggésben • az árak kérdése. A Politikai Bizottság és személyesen Kádár elvtárs mindig hangsuylozza, hogy az araknál, a termelési költségeknél, az életszinvonalat befolyásoló dolgoknál ne csak a számitógépek dolgozzanak, hanem minden ilyen intézkedés politikai kihatásaival és következményeivel is számolni kell. Nagyon vigyázni kell arra, hol van a politikának a teherbiró képessége, hol van az a határ, amely nem rotja a párt és a tömegek kapcsolatát. Az ilyen dolgokra is nagyon figyelni kell. Vannak, tudjuk, az átlagosnál nehezebb körülmények között élők, ezek problémáját persze a SZETA nem tudja, és nem is akarja megoldani. Szűkösek az anyagi lehetőségeink, éppen ezért az egészséges közvélemény egyetértésével találkozik az, hogy ezekre a területekre kicsit nagyobb figyelmet, anyagi lehetőséget biztositsunk. A tennivalókat sokáig lehetne sorolni, a magam részéről az ülésen elhangzottakkal egyetértek. A lengyelországi helyzettel kapcsolatosan jót nem tdok mondani. A helyzet báltozatlanul bonyolult. Nem látom az alagút végén a lámpát, bár abban a meggyőződésben élek, hogy előbb-utóbb csak megoldódik a helyzet, még hozzá a szocialista ügy érdeke szempontjából. Nagyon mély a válság, ami kialakult és ez a válság már jóval korábban kezdődött, mint tavaly nyáron. Felmerült a kérdés mibe kerül ez nekünk? Mi volt Kania elvtárs látogatásának célja? Összefüggésben van-e a nyugat-német látogatással? J&mondhatom, hogy ilyen összefüggés nincs. Kania elvtárs azt juttatta kifejezésre, azért szeretne Kádár elvtárssal találkozni, hogy meghallgassa személyes tapasztalatait hogyan lettünk úrrá 1956-ban az ellenforradalmi lázadáson. Azt mondotta, tanulni jött, s ki tudna neki igazán tanácsot adni, mint Kádár elvtárs. Más kérdés azonban, hogy ebből mit hasznosítanak. Belügyeikbe nem avatkozunk be. Hogy nekünk ez a helyzet mennyibe kerül, sokan felteszik a kérdést. A számla összeállítása későbbi dolog, de nem olcsó mulatság ez nekünk közvete és közvetlenül sem. Itt a szocializmusról van szó, és Lengyelország a KGST tagja, és mi is. A KGST ezer- és ezer szállal füz össze bennünket egymással. Amikor arról van szó, hogy a sztrájkok miatt nem tudnak szállitani az államközi szerződésekben lefektetett dolgokat az NDK-nak, vagy a Szovjetuniónak, az ránk is kihatással van. Az a tapasztalat, hogy igyekeznek nekünk szállitani, de ez nem megy simán, és ezek a körülmények a mi népgazdaságunkra is negativ hatással vannak, máshonnan kell dolgokat beszerezni, ujabb piacok után nézni. De nekünk sem szabad elfelejteni, hogy a Lengyel.Népköztársaság a Szovjetunióval az élén 1956-ban sokat segített, hogy gazdaságilag is visszatérjünk a normális "?-