MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1980

1980-09-19 167. öe. - 1980_PB 167/13

-12 Jovánovic et. : Az a véleménye, hogy pártbizottsági értekezleten sokszor olyan szakkérdésekkel foglalkozunk, amelyekhez mint pártmunkások nehezen tudunk hozzászólni. Számtalan kézbekapott előterjesztés és a hozzá csatolt statisztikák keveset mondanak sokunk számára. Az a meggyőződése, hogy a pártgyűléseken és a pártbizottsági üléseken a jelenleginél gyakrabban kell foglalkozni azzal, ami a pártvezetés és a párttagok feladata; az emberekkel, erkölcsi-, politikai kérdésekkel, a szocialista épités olyan vetületeivel, amelyek nem korlátozódnak le a tanácsok, a különböző szervezetek munkájára. Nagyon örül, hogy egy ilyen előterjesztés került a kezünkbe és annak is, hogy Méhes elvtárs a beszámolójában inspirált arra, hogy ki-ki a maga területéről ugy számoljon be, hogy az itt elhangzott közös nevezője fölé kerülj&n. Valahogy az épitőmunka során - a gazdasági kényszerhelyzet miatt - hajlamosak vagyunk arra, hogy elsősorban a termeléssel és a dolgoknak technokrata részével is foglalkozzunk. Amikor igy dolgozunk, nem mindig figyelünk arra, hogy végül is mi a marxizmusnak a lényege. Egy mondatban foglalná össze: a termelés, a munkában való önmegvalósítás az eszköz és a kultúra a cél. A jelenlegi helyzet, az elsőtitkárokkal való megbeszélés és egyéb tapasztalataink is bizonyitják, hogy az értelmiség széles rétege igényelte volna a Kongresszustól a velük való foglalkozást. Ezen a kongresszuson "egytál ételt" kaptunk, lehet, hogy nem igy kellett volna. Az adott program nyilvánvaló. Az a kulturális vezető, aki nem tud levonni konklúziót, ne nevezze magát annak. Főszerkesztőket összehivták, hogy mennyiben foglalkoztak a kongresszussal, az elhangzott kulturális kérdésekkel. Erős számonkérés volt, csak azt nem vették észre pl., hogy az Élet és Irodalom két vezércikket is szentelt a kongresszusnak, három egyéb cikket és húsz részből álló cikksorozatot. Elhangzottak a jelen tanácskozáson megjegyzések a sajtóról; a kommunikációs eszközök birálatban részesültek. Higyjék el az elvtársak, hogy nem a sajtó, a TV, az újság, az ujságirók változtak. Hosszú évek óta ugyan ugy irnak, a problémák kiélezését is ilyen mértékben teszik meg. Nem hiszi, hogy szaporodtak volna az elkövetett hibák. Az a benyomása, hogy mi magunk lettünk érzékenyebbek, nyiltabb tekintettel nézzük és hallgatjuk az adásokat. Lengyel elvtársak megemlitették a hiba forrásaként, hogy a sajtójuk sikercentrikus volt. Ha valamitől óvakodni kell akkor ez az. A szólásszabadságot - mivel mi dicsekedhetünk - olyan mértékben korlátozták, hogy az később éreztette hatását. A lengyel lapok egyszer-kétszer évente elküldik a munkatársaikat a mi szerkesztőségünkbe, tanulmányozzák lapjaink gazdaságpolitikai vitáit. Elmondták, hogy irigyelnek bennünket azért, hogy lehetséges egy újságnak ilyet tenni. Szükségesnek tartották, hogy a lengyel helyzetre alkalmazva hasonló vitákat kezdeményezzenek, azonban erre nem volt módjuk. Gyávák voltak, nem mertek kezdeményezni, még akkor sem, amikor muszály lett volna. Sikerkozpontusaggal vigyázzunk, ne kivanjuk azt, hogy kimondottan csak a jóról szóljunk. A "HÉT" hosszú ideig botrányos volt, állandóan csak 'Xb