MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1980

1980-09-19 167. öe. - 1980_PB 167/10

-%/Óvári elvtárs. - folytatás./ Bennünk is és a felszólalókban is van elégedetlenség. Azt is hozzátenném, hogy ha valaki elégedetlen ebben az országban, ugy leginkább mi vagyunk. Másféle elégedetlenség ez, de van előretekintő, épitő elégedetlenség ez, a forradalmáré, aki a meglévő helyzet javitására törekszik. Végül: a mi társadalmunkban is hatnak a külső hatások. Hogy mást ne mondjak, pl. a lengyelországi események, és a nemzetközi helyzet feszültebbé válása is. A szélesebb közvéleményben ez bizonytalan hatásokban tükröződik. Ha mi kommunisták vagyunk és komolyan vesszük a szocializmust, nem elégedhetünk meg azzaj, hogy ez van, hanem ha mi forradalmárok vagyunk, akkor nekünk ahhoz is érteni kell, hogy ismerjük a valóságot, legyen elképzelésünk, tenniakarásunk ennek a helyzetnek a megváltoztatására is. Nehezen tudjuk megvalósitani kulturális területen, hogy támogatni ami szocialista, ami előremutató. Nem ugy van, hogy a pozitiv jelenséget támogatjuk, ami nem pozitiv azt nem! Mi nem vagyunk kritika-ellenesek, de azt a kritkát nem szeretjük ami sehová nem vezet, rombol. Mi következik ebből a párt ideológiai munkája számára? Az egyik következtetés, hogy ne tekintsük az ideológiai munkát valamiféle elszigetelt munkának, esetenként reszortfeladatnak. A valóságos helyzet sem egyezik mindig igényeinkkel. Nekünk meg kell oldani gazdasági feladatainkat, javitani az életkörülményeket, de közben a nemzetközi helyzetet is magyarázni kell. Ezek mind nagyon összefüggenek és mindezzel összefüggésben vannak a mi ideológiai feladataink. Ne tekintsük mi elszigetelt munkának az ideológiai és a kulturális feladatok megoldását a többi fontos feladatok megoldásától. Közismert az a vélemény, amely szerint a kongresszus is elszakadt az ideológiai munkától, mert nem volt külön ideológiai koreferátum. Most jelent meg a kongresszus jegyzőkönyve. Ha valaki azt végignézi azt tapasztalja, hogy soha ennyit nem beszélgek az ideológiai tényezők szerepéről. A gazdaságban sem tudunk előrejutni, ha nem foglalkozunk az ideológiai feladatokkal. Másik ilyen fontos kérdésnek tartom, hogy van programunk a megoldásra a gazdaságban is. Ezt azért mondom, mert nincs ez eléggé benne a köztudatban. Ez egy reális, megvalósítható program,^ amelyet egy nemzetnek közös vállalkozásává kell tenni. Én azt mondom, hogy ez nemzeti, az egész nép felemelkedését szolgáló program. Nagyon fontosnak tartom, hogy legyen álláspontunk az ideológiai területen is. Mindig merülnek fel kérdések, amelyeket mi a Központban nem ismerhetünk. De mi kommunisták vagyunk, nekünk tudni kell, hogy mi az álláspontunk még akkor is, ha valaki esetleg mást mond nekünk! ÁD