MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1979

1979-02-27 156. öe. - 1979_PB 156/21

-20okra kell rámutatnunk az agitáció során, mert valahol ez tükröződik azokban a gondokban, problémákban, amelyek egyaránt érintik a főváros lakosságát, az ipari üzemek dolgozóit, vezetőit, ipari beruházások tekintetében súlyosan érinti az épitőipari munkásokat is. Elsősorban arról az oldalról közelitjük meg a gépesítésben, szervezettségben elmaradásunkat, hogy ennek milyen kárát látja a lakosság. Azt is látnunk kell, hogy milyen kihatással van az építőiparban dolgozó munkásokra is. Elmúlt időszakban PVB ülésen beszámoltatták a 43.ÁÉV-t. Ilyen embertelen munka produkciót sehol ma már Magyarországon nem kérnek. Plusz öt hónapot dolgoznak az emberek egy évben. Ha ilyen feladatot akarunk tőlük, annak anyagi előnyei lehetnek. Emberi élet szempontjából nem lehet vonzó pálya. Mindezek a lemaradások jelentkeznek az emberekre gyakorolt hatásokban, mennyiségi, minőségi határidők tekintetében, stb. A célok magasak, ehhez nincs megfelelően alá épitve a kapacitás. Mi a tennivaló? Csökkenteni a célokat a kapacitáshoz, vagy növelni kell a kapacitást, hogy a megnőtt követelményeknek eleget tudjanak tenni? A mi álláspontunk - erről többször is szó volt PB ülésen - kapacitást kell alkalmassá tenni a megnövekedett feladatokhoz. Lakatos elvtárs felvetette, hogy mit akar tenni a BPB a felújításokkal, lakás karbantartásokkal kapcsolatban? A BPVB a maga eszközeivel gyorsítani akarja azt a folyamatot, hogy a meglévő, fővárosban működő épitőipar jobban megfeleljen mennyiségben és minőségben is a megnövekedett követelményeknek. Ebben lehet alapvető feladatát meghatározni a BPVB-nek. Politikai Bizottság május 30-i határozata kimondta, hogy a fővárosi fejlesztést továbbra is dinamikusan kell folytatni és számunkra a jelenlegi beruházási feszültségek között is nagyon döntő jelentőségű határozat ez. Másik lényeges dolog, hogy a KB határozat létrejöttében jelentős szerepe volt a főváros kommunistáinak, vállalatainak, itteni pártmunkásoknak, a pártbizottság tagjainak is. Külön tárgyalásra került sor az ÉVM, KPV vezetőivel, a Fővárosi Tanács, Budapesti PB részéről. Mind a két esetben elég részletes munkaprogram, - talán tul részletes is - készült. Kiemelkedő jelentőségű, hogy az ÉVM, a Fővárosi Tanács előterjesztésében jelentés ment a kormány elé a főváros lakásépítésének helyzetéről, annak során megfelelő állásfoglalások születtek annak érdekében, hogy kapacitás oldallal megsegitsük a fővárost. A Tanácsnál bizonyos szervezeti változásokat igyekeztünk létrehozni magunk is. Azt mondtuk, hogy egy beruházással foglalkozó főosztály létrehozása, az, hogy az elnökhelyettesi funkciót ketté választottuk és az, hogy meggyőződésünk, hogy a Budapesti PB helyesen döntött a személyeket illetően, akiket bizonyos reménnyel helyezett oda, hogy segitik a problémát a megoldás felé vinni. BPB-nek napirenden kell tartani a fővárossal összefüggő épitőipar kiemelt kezelését. Ez szükséges a Fővárosi Tanács részéről is. Mi akkor, amikor azt mondjuk, hogy kiemelt kezelést kérünk az épitőiparnak, mindig egy kormányzati cimre küldjük az igény bejelentésünket. A népgazdasági eszközök elosztásánál, a fogadásnál, a budapesti működési feltételek megteremtésénél és sok más kérdésnél is rendkivül fontos, hogy a fővárosi szintű szervek - ez alatt érti a BPVB-t, de elsősorju