MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1979
1979-04-02 157. öe. - 1979_PB 157/11
10 Mint budapesti tapasztalatot szeretném megemliteni, hogy a munkaergazdálkodás szempontjából áttekintették a vállalati terveket. Ezek a tervek azt mutatták, hogy sok vállalat eljutott már oda, hogy tervezi a munkaerő csökkenését, nem pluszra, nem is a tavalyi létszámra tervez, hanem a csökkenésre. Jelenleg még azonban jelentősebb mozgásról, változásról nem adhatunk számot. Olyanról azonban igen, hogy történnek vállalaton belüli átcsoportosítások, amelyek néhány üzemben nagyobb arányúak, mint korábban lehetett tapasztalni. Szeretnék kitérni arra, hogy bennünket is rendkivüli módon foglalkoztat a fővárosi munkaerő helyzet kérdése. Az elmúlt 3 év alatt 5o ezerrel csökkent az iparban foglalkoztatottak aránya, ami mutatja, hogy fontos kérdésként kell a fővárosban is ezzel foglalkozni. Ugyanakkor szükség volna megfelelő jó propagandára, nem olyanra gondolok, amely az egyik napilapban megjelent, hogy Győrben elbocsátottak embereket. Szocialista társadalmunknak nem ez a célja, hanem az, hogy a munkaerővel ésszerűen gazdálkodjanak, és ezt igy is kell érteni. A munkaerő ésszerű átcsoportosítására, magasabb, hatékonyabb munkavégzésre van szükség, arra, hogy ahol 2 emberre van szükség, ne öten dolgozzanak. Ezt a feladatot a BPB-nak kiemelten kell kezelnie. Az ésszerű munkaerő gazdálkodás alapvető kérdése a termékeszerkezet megfelelő váltása. Meghatározó tényezője a munka és üzemszervezés, s az, hogy a munkahelyek száma jobban szinkronba kerüljön a munkaerővel. Tehát nem arról kell irni, hogy elbocsátásokat hajtanak végre, hiszen mi mindig arra voltunk büszkék - és ezt továbbra is tartani kell hogy nálunk nem kerülnek az emberek az utcára. Miközben ezzel a kérdéssel megfelelően foglalkozni kell, a propaganda munkát feltétlenül javitani szükséges. Szó volt a Központi Bizottság ülésén arról, hogy a legtöbb vállalat az átlag kereset mérsékelt növelését tervezi. Nagyobb részük megfontolt bérpolitikát folyta, a II. félévre tervezi a bérek növelését. A beszámolóban is szó volt arról, hogy a veszteséges, az alaphiányos vállalatok száma 1978-ban nőtt és fő forrása ennek a növekedésnek a túlköltekezés, az, hogy számos vállalat erejét meghaladó fejlesztéseket eszközölt. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ezen vállalatok számának növekedéséhez belejátszott az is, hogy évközben bizonyos szabályozók módositására került sor, bár ez nem mentesiti őket. Ennek elvi alapokon való rendezésére a kormány az elmúlt év novemberében állást foglalt, a Politikai Bizottság pedig merősitette azt, hogy milyen legyen a támogatásokkal kapcsolatos magatartásunk. Az alapállás az, hogy a vállalatokat nem mentesíthetjük a gazdálkodásújuk hiányosságainak következményei alól. Korábban is ez volt az álláspont, de történtek bizonyos engedmények, de ebben az évben ettől eltérni nem szabad. Tartani kell azt a megállapodást, hogy a központi segitség indokoltságáról, formájáról, mértékéről csak utólag, év végén, a mérlegadatok alapján lehet állástfoglalni. Az 1978 évi támogatásokkal kapcsolatban emlitésre került néhány vállalat, amelyek az elmúlt évben az országos átlagnak megfelelő bérfejlesztést hajtottak végre, de volt évközi fejlesztés is és év végén további támogatást kértek ahhoz, hogy néhány nap nyereséget fizethessenek. II