MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1978

1978-05-02 150. öe. - 1978_PB 150/25

- 2k A belpolitika néhány kérdésére is szeretnék kitérni. Ha egy politika helyes, márpedig a XI. kongresszus határozatát az élet igazolta, akkor tulajdonképpen minden a végrehajtáson múlik. A végrehajtás min múlik? A végrehajtás nagy méretekben múlik a párt vezető-szerepének érvényesülésén, a párt vezetőszerepének erősitésén. De ez megint olyan politikai kérdés, amiben nagyon fontos, hogy egységesen értelmezzünk, egységesen cselekedjünk. Ez nem azon múlik, hogy egyes területeken hány párttag van és nem is azon, hogy milyen gyakran és hangosan hangoztatják a párt vezető-szerepét. Ha nem érvényesül a párt politikája, akkor nem tudjuk végrehajtani, s ez nem sikerül akkor sem, ha nem sikerül megnyerni a tömegeket a mi politikánknak. Hiába hangoztatjuk, hogy a párt vezet, ha mögöttünk nem jön senki, vagy csak ha kevesen jönnek. Ilyen értelemben szükség van a párt vezetőszerepének erősitésére. Ez mitől függ? Ez nagymértékben függ a párt vezetőszerepe, a párt egységétől. Milyen választ adott erre a KB? Egységes-e pártunk, vagy sem? Azt hiszem erre egyértelmű választ adott. Egységes, és ezért tudja betölteni szerepét,. Nem könnyen jött létre ez a mai egység és politikai vonal. Éles vitákban jött létre és bizony a gyakorlati tapasztalatoknak a figyelembe vételével jött létre. Példa erre 1956, amikor 23 tagú volt a KB., és mindössze két kérdésben értettek egyet, hogy le kell verni az ellenforradalmat, a másik pedig a marxizmus-leninizmus, a többi kérdésben pedig vita volt. Éppen ezért nagyon fontos azon gondolkoznunk, hogy hogyan vitatkozzunk, hogy az az egységet szolgálja. A vita önmagában a fejlődés szükségszerű velejárója, jo döntéseket csak ugy lehet-hozni, ha vitatkozunk. De a döntés előtt kell vitatkozni. Mindenkinek nemcsak joga, de kötelessége, hogy elmondja véleményét. De csak az ülésen. Ülésen kivül megengedhetetlen,hogy vitatkozzunk. A másik, ami az egységet elősegiti, az a tapasztalatok ébrentartása. Bennünk, akik több évtizedet átéltünk a munkásmozgalomban él még az, hogy át kell adnunk tapasztalatainkat. Mindennel szemben érzékenynek kell lennünk, ez az, amit a kétfrontos harc megkövetel. Ma van egy széles marxista-leninista bázis, de vannak szektás és jobboldali maradványok is. Különösen nehéz a pártegység megszerzése és állandó fejlesztése nehéz és bonyolult politikai kérdésekben. Vannak egyszerű dolgok, ahol önmagától létrejön a pártegység, de vannak helyzetek, amikor újra és újra szükség van arra, hogy újrateremtsük ezt az egységet. A gazdasági összefüggésekben is az egységet kell látnunk. Mi is járunk üzemekbe és latjuk, hogy bizonyos termékeket szériában lehetne gyártani, de bizonyos szocialista termékekre is vannak dollárkötelezettségeink. Vagy pl. itt van az áremelés. Azt mondjuk, hogy az áremelés az életszinvonal csökkenés. A mi politikánk figyelembe veszi a realitásokat a nemzetközi kérdéseknél és az áraknál is. Meg kell értetni, hogy az élet szinvonalat ne csak az árakon keresztül érezzék, hanem a béreken keresztül is. Meg tudnánk csinálni, hogy nem emeljük az árakat, de akkor nem vennénk figyelembe az önköltséget és a világpiaci árakat sem. Ekkor viszont azon kellene gondolkoznunk, hogy ez milyen következményekkel jár. Termelünk valamit, és fogalmunk sincs, hogy ez mibe kerül az országnak. Nem tudnánk megvalósítani a termékszerkezet átalakitását, nem is beszélve az extenziv fejlesztésről, egyre inkább az intenziv fejlesztésre térünk át. Ez azt jelentené, hogy eleve lemondunk a fejlődésről, az életszinvonal 15