MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1977

1977-12-09 146. öe. - 1977_PB 146/12

- 9 dr.Bozsó László et.: Kedves Elvtársak! A december 1-i KB-ülésről megjelent tájékoztatás a fontosabb kérdéseket tárta a közvélemény elé. Az emberek véleménye, a kerület közhangulata pozitív. Szükséges ezt megjegyezni, mert ennek tudatában a kerület vezetői másképp tudnak szinre lépni a feladatok méghatarozásánál.Az értékelésnél a hibák feltárását jogosnak és szükségszerűnek Ítélik meg az emberek. Egyetértenek azzal, hogy nekünk az 1977 évi feladataink teljesítését illetően reálisan kell értékelnünk.Elismerésünket kell kifejeznünk az eredményesen végzett munkáért, és kritikai észrevételt kell tennünk a hiányosságokért. Többet kell beszélnünk arról, hogy a gazdasági célkitűzéseink teljesítése milyen gazdaságpolitikai feladatokat jelöl meg számunkra. Pontosabban kell meghatároznunk, hogy mi az amit nem teljesítettünk, mert gazdasági problémáink vannak. Engedjék meg, hogy az 1976-os budapesti PB-ülésre utaljak, ahol jó légkörben, optimistább légkörben határoztuk el, hogy az V.ötéves terv első évét teljesíteni fogjuk. Ugy gondolom, hogy saját munkánkkal nem lehetünk elégedettek. Az tény, hogy a kerületi célkitűzéseink megvalósításában megközelítettük az előirányzatot, azonban van behozni valónk. A kiút az lenne, ha a tett színhelyén térnénk viszsza azokra a dolgokra, amelyek hátráltatják feladataink teljesítését. Van olyan vállalat kerületünkben is, amelyik nem teljesítette feladatát, pl. a 43 sz. ÁÉV. Az építőipari kapacitás hiánya igen nagy feszültséget okoz a beruházások ütemének teljesítése és az előirt tervek között. Ez a kerületfejlesztési gondjainkat is növeli. Van olyan vélemény, hogy a célkitűzések és az ágazati rendszer lehetőségei nincsenek összhangban. A beruházási tevékenység akadozik, határidő eltolódások vannak. Katona et. foglalkozott a kooperációs fegyelem kérdésével.Egy évvel ezelőtt is élesen vizsgáltuk ezt. Igaz, hogy az elmúlt évben a peres ügyek száma csökkent, javult a kooperációs fegyelem, azonban gyakran találkozunk azzal, hogy az egymás közötti baráti kapcsolat teszi lehetővé népgazdasági feladataink teljesítését. Gyakran beszélünk róla, mi is azt valljuk, hogy tárjuk fel a tartalékokat, azonban el kell ismernünk, hogy ez a gyakorlantban nem így van. Gazdasági vezetőink olyan állapotban vannak, hogy nem tárják fel az összes tartalékot, ami a vállalatnál van, tartalékolnak, készleteznek. Az emberek óvatosak, ugy gondolkodnak, hogy jó ha marad valami jövőre is. Vita van, ami a népgazdaság és a vállalat viszonyát illeti. Milyen kinövései vannak a népgazdaság ágazatainak: pl. egy budapesti vállalathoz ugy vesznek fel munkaerőt, hogy a vidéki gyáregységbe tartják a dolgozó könyvét. Vidéki munkaerőt nem tudnak felhozni, mert a kiemelt beruházáson többet fizetnek, mint Pesten. Egy élelmiszeripari tervező vállalatnak olyan bérszabályozói vannak, amely arra kényszeritik, hogy csökkentse a létszámot. így leszorítja a létszámot, kedvező a bérszabályzója, visszautasítja a megrendeléseket, nem tervez a létszámhiányra hivatkozva. A külkereskedelm területéről is lehetne példát hozni. Az a tapasztalat, hogy 1968-tól kisebb az alkotó kedv, kisebb a vállalkozói kedv a gazdasági vezetők körében. A gazdasági vezetők le vannak gyengülve, nem érzik ezek politikai súlyát. Az a javaslatom, hogy olyan embereket kell vezető posztra állítani, akikkel foglalkozunk is, s itt utalni szeretnék a VB. káderkérdésekkel foglalkozó anyagára. Ezen a területen feltétlenül előbbre kell lépnünk. Azokkal a vállalatokkal fokozottabb gonddal kell foglalkozni, akik feladataikat nem tudták teljesíteni .Idén nem vagyunk pesszimisták, de bizom abban, hogy jövőre eredményesebb összehasonlítást tudunk tenni. au