MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1977

1977-12-09 146. öe. - 1977_PB 146/12

- 9 ­dr.Bozsó László et.: Kedves Elvtársak! A december 1-i KB-ülésről megjelent tájékoztatás a fontosabb kérdéseket tárta a közvéle­mény elé. Az emberek véleménye, a kerület közhangulata pozitív. Szükséges ezt megjegyezni, mert ennek tudatában a kerület veze­tői másképp tudnak szinre lépni a feladatok méghatarozásánál.Az értékelésnél a hibák feltárását jogosnak és szükségszerűnek Íté­lik meg az emberek. Egyetértenek azzal, hogy nekünk az 1977 évi feladataink teljesítését illetően reálisan kell értékelnünk.El­ismerésünket kell kifejeznünk az eredményesen végzett munkáért, és kritikai észrevételt kell tennünk a hiányosságokért. Többet kell beszélnünk arról, hogy a gazdasági célkitűzéseink teljesí­tése milyen gazdaságpolitikai feladatokat jelöl meg számunkra. Pontosabban kell meghatároznunk, hogy mi az amit nem teljesítet­tünk, mert gazdasági problémáink vannak. Engedjék meg, hogy az 1976-os budapesti PB-ülésre utaljak, ahol jó légkörben, optimis­tább légkörben határoztuk el, hogy az V.ötéves terv első évét teljesíteni fogjuk. Ugy gondolom, hogy saját munkánkkal nem le­hetünk elégedettek. Az tény, hogy a kerületi célkitűzéseink meg­valósításában megközelítettük az előirányzatot, azonban van be­hozni valónk. A kiút az lenne, ha a tett színhelyén térnénk visz­sza azokra a dolgokra, amelyek hátráltatják feladataink telje­sítését. Van olyan vállalat kerületünkben is, amelyik nem telje­sítette feladatát, pl. a 43 sz. ÁÉV. Az építőipari kapacitás hi­ánya igen nagy feszültséget okoz a beruházások ütemének teljesí­tése és az előirt tervek között. Ez a kerületfejlesztési gondja­inkat is növeli. Van olyan vélemény, hogy a célkitűzések és az ágazati rendszer lehetőségei nincsenek összhangban. A beruházási tevékenység akadozik, határidő eltolódások vannak. Katona et. foglalkozott a kooperációs fegyelem kérdésével.Egy évvel ezelőtt is élesen vizsgáltuk ezt. Igaz, hogy az elmúlt évben a peres ü­gyek száma csökkent, javult a kooperációs fegyelem, azonban gyak­ran találkozunk azzal, hogy az egymás közötti baráti kapcsolat teszi lehetővé népgazdasági feladataink teljesítését. Gyakran beszélünk róla, mi is azt valljuk, hogy tárjuk fel a tartaléko­kat, azonban el kell ismernünk, hogy ez a gyakorlantban nem így van. Gazdasági vezetőink olyan állapotban vannak, hogy nem tárják fel az összes tartalékot, ami a vállalatnál van, tartalékolnak, készleteznek. Az emberek óvatosak, ugy gondolkodnak, hogy jó ha marad valami jövőre is. Vita van, ami a népgazdaság és a válla­lat viszonyát illeti. Milyen kinövései vannak a népgazdaság á­gazatainak: pl. egy budapesti vállalathoz ugy vesznek fel munka­erőt, hogy a vidéki gyáregységbe tartják a dolgozó könyvét. Vidé­ki munkaerőt nem tudnak felhozni, mert a kiemelt beruházáson töb­bet fizetnek, mint Pesten. Egy élelmiszeripari tervező vállalat­nak olyan bérszabályozói vannak, amely arra kényszeritik, hogy csökkentse a létszámot. így leszorítja a létszámot, kedvező a bér­szabályzója, visszautasítja a megrendeléseket, nem tervez a lét­számhiányra hivatkozva. A külkereskedelm területéről is lehetne példát hozni. Az a tapasztalat, hogy 1968-tól kisebb az alkotó kedv, kisebb a vállalkozói kedv a gazdasági vezetők körében. A gazdasági veze­tők le vannak gyengülve, nem érzik ezek politikai súlyát. Az a javaslatom, hogy olyan embereket kell vezető posztra állítani, akikkel foglalkozunk is, s itt utalni szeretnék a VB. káderkér­désekkel foglalkozó anyagára. Ezen a területen feltétlenül előbbre kell lépnünk. Azokkal a vállalatokkal fokozottabb gonddal kell foglalkozni, akik feladataikat nem tudták teljesíteni .Idén nem vagyunk pesszimisták, de bizom abban, hogy jövőre eredményesebb összehasonlítást tudunk tenni. au

Next

/
Thumbnails
Contents