MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1973

1973-04-20 114. öe. - 1973_PB 114/45

beszélni. Ezt a "feszültséget" vállalnunk kell, hiszen a munkás­osztály is megértéssel fogadta, amikor más dolgozó rétegek élet­színvonalát emeltük. Előfordul a munkáspolitika szűk értelmezése, amely csak a munkás anyagi érdekeit közvetlenül szolgáló intézke­déseket tekinti munkás-politikának, s figyelmen kivül hagyja, hogy minden szempontból, tehát politikai, ideológiai, erkölcsi és anya­gi szempontból egyaránt erositeni akarjuk a munkásosztály vezető szerepét, hogy munkás-politika a párt politikájának egésze, s min­den intézkedésünk, amely közelebb visza a munkásosztály nagy tör­ténelmi céljainak megvalósításához, a szocializmus, majd a kommu­nista társadalom felépítéséhez. A szocializmus teljes felépítése, ahogyan Kádár elvtárs is megállapította a Láng-gépgyári nagygyü-S lésen, "nem szűk pártérdek és nem is szűk osztályérdek. Célja a pártnak is, a munkásosztálynak is, ám meggyőződéssel állithatom: amikor a szocialista társadalom alapjait raktuk le, a magyar nép, a magyar nemzet boldogabb jövőjének alapjait raktuk le." Ezért, amikor munkás-politikáról, a munkásosztály vezető szerepé­nek erősítéséről beszélünk, nem szembeállítani akarjuk egymással a társadalom különböző osztályait és rétegeit, hanem összekötni, hiszen a munkásosztály vezető szerepe csak akkor lehet erős, ha erős a munkás-paraszt szövetség, ha erős a társadalom minden egész­séges erejének egysége, összefogása. Népünk nagy többsége megértette a novemberben elhatározott áremelések szükségességét is, de azért maradtak olyanok, akik to­vábbra is szkeptikusan szemlélik az életszínvonal alakulását, bírál­ják a KB. novemberi ülésének árkérdésekben hozott határozatát. Szűk körben ugy értelmezik a KB. novemberi állásfoglalá­sából a nagyobb következetesség igényét, mint a "kemény vonal" visszatérését, mások viszont - ugyancsak szűk körben - csalódtak amiatt, hogy az a bizonyos "kemény vonal" nem tért vissza. Mindezekkel a jelenségekkel kötelességünk foglalkozni, de nem kell, hogy megváltoztassuk azt az alapvető éráékelésünket, hogy társadalmunk belső egysége erős, belpolitikai helyzetünk szi­lárd, s ez megmutatkozik mindenekelőtt az eredményes építőmunkában, népünk növekvő politikai aktivitásában, tettekben is kifejeződő politikai állásfoglalásaiban, s végül a konkrét intézkedések ha­tására a javuló és bizakodó közhangulatban is.

Next

/
Thumbnails
Contents