MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1972

1972-02-10 107. öe. - 1972_PB 107/90

- 25 tapasztalata - és ezt az ellenőrző szervek is megállapítják - hogy előfordulnak indokolatlan áremelések, amelyek a közvéleményben visszatetszést keltenek. Ugy látszik, hogy az utóbbi években tovább nőtt a reális lehetőség és az igények közötti szakadék. Az általános közhangulat és érvelés i legfőbb példái a valóban alacsony jövedelmű rétegek és egyének helyzete. Az indokoltan, vagy indokolatlanul magas jövedelmek "utcai" megjelenése, a luxus cikkek árai, az életszínvonal stagnálásának érzetét keltik és erősitik az alacsonyabb jövedelműek körében. Tömegpolitikai munkánkban nem tudtuk megértetni, hogy az életszinvonalat a népgazdaság helyzete, a termelés alakulása és nem szubjektív elhatározások alakítják. Életszínvonal agitációnk meggyőző ereje gyenge, az országos eredményekkel, a helyi tényekkel észérvekkel folytatott agitáció nem vált általánossá. Politikai munkánkra vonatkozóan is jogos a Központi Bizottság legutóbbi Ülésén elhangzott kritika, amely szerint nem tudatosítjuk eléggé elért eredményeinket, nem mindig kapnak kellő megbecsülést szocialista vívmányaink, munkásosztályunk, népünk közös teljesítményei. Ez vonatkozik az életszínvonalra is, amelyet akár a magunk korábbi helyzetével, akár más hasonló adottságú és fejlettségű országokkal hasonlítunk össze, kiállja a próbát. Nem önmagunk megnyugtatását szolgálja, hanem megfelel a valóságos helyzetnek, ha megállapítjuk, hogy 1971-ben is a párt- és a kormány célkitűzéseivel összhangban növekedett az életszínvonal. így van ez a fővárosban is, amit a reálbérek és a reáljövedelmek, vagy a kiskereskedelmi forgalom növekedése és más fontos jelzőszámok mutatnak, amelyek -természetesen átlagszámok és magukban foglalják az átlagtól való eltéreStf