MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1972

1972-02-10 107. öe. - 1972_PB 107/82

- 17 például a Ganz-Mávag mátranováki ipartelepítése. Itt az tőrtént, hogy a helyi szervek ösztönzésére loo milliós beruházással acélszerkezeteket gyártó Üzemet hoztak létre. De a számításba vett munkaerő nem biztositható, ezért a kapacitás kihasználatlan. Sajnos ez nem egyedülálló eset. Ettől függetlenül az a határozott véleményünk, hogy a fővárosi iparnak - jelenlegi állapotában is - a tervek teljesitéséhez nagy tartalékai vannak. S hogy itt van tennivaló, azt jól mutatja, hogy az üzemek középtávú terveik elkészítésekor a fővárosban mintegy lo százalékos munkáslétszám növeléssel számoltak. Ez a valóságos helyzet teljes figyelmen kivül hagyása. Mert mik a tények? A fővárosi iparban foglalkoztatott munkások létszáma 5 esztendeje évről-évre csökken, tavaly például 6, ezen belül a könnyűiparban 9 százalékkal. - A munkaerőhelyzettel kapcsolatos reális szemlélet és helyes ösztönzés kialakítása fontos feltétele annak, hogy az erőfeszítések minden üzemben a meglévő munkaerővel való jobb gazdálkodásra összpon.f, tosuljanak. Több figyelmet kell fordítani a munkaidő jobb kihasználására, ez az egyik legnagyobb tartalék. A múlt évben például a fővárosi ipari üzemekben a kimutatható állásidő lo-12 százalék volt. Ez arra is utal, hogy az Üzem és a munkaszervezéssel, a munkaidő jobb kihasználásával még számos helyen nem foglalkoznak kellő színvonalon. Pedig csak az állásidő minden 1 százalékos csökkentése 6.000 ember munkaidejét pótolná. Igazi, felszabaditható tartaléka ez a termelés és a munkatermelékenység növelésének, a túlórák csökkentésének. - Nem tekinthetjük egészséges tendenciának azt sem, hogy a munkáslétszám állandó csökkenésével egyidőben az alkalmazotti létszám Át