MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1972

1972-02-10 107. öe. - 1972_PB 107/59

- 56 termék . Aztán rájöttem, hogyan lehetséges ilyen megoldhatatlan ellentmondás. Tudniillik a felszabadulás előtt az illegális párt az ellenzéki alapon állva letette a voksát a legmagasabbrendü irodalom és művészetek mellett, azért küzdött és harcolt élte, áldozatokat hozott. A hatattomrajutott párt pedig kénytelen az egészet felválalni és mindenfajta igényt jól-rosszul kielégíteni, tehát akarva-ak aratlanul támogatást kell adnia a selejtnek is. De itt jobb eligazítás kellene, hogy mi az, ami megérdemli a támogatást és mit támogasson kényszerűségből. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a Tanácsköztársaság idején csodálatos művelődéspolitikai elveket hirdettek meg és napjainkban jutottunk el oda, hogy azokat a nagyszerű elveket a gyakorlatba kezdjük megvalósítani. Es nem eléggé tudaotistjuk magunkban, mit jelentett amikor a direktórium együtt volt; Luk ács György, Balázs Béla, Kodály Zoltán, Bartók Béla egyidőben, s milyen nagyszerű dolog volt. És manapság vannak olyan művészi alkotások, amelyek a bonyolultak rendkívül magas színvonalon és pártosan ábrázolják. Kérném, hogy a művelődés irányelvei, az idevonatkozó határozatok ne legyenek soha periférikus témák. Mindig tek intsük ugy, mint óriási lehetőséget, amellyel jobban kellene élnünk. Emlékeztetek arra, hogy a gazdag USA-ban két állandó Opera van. Az egyik a Metropolitan, amely viszonylag k evesét játszik, mert folyton sztrájkolnak, a másik Los Angelesben van. Budapesten két állandó Opera van, s ezt természetesnek vesszük, pedig ez nem természetes, hanem csodálatos. Miért szégyenkezünk? Vállaljuk, hogy megszervezzük ennek a világszínvonalú intézménynek a látogatását ugy, hogy sorba álljanak ott az emberek, hogy érdemes legyen dolgozniuk a művészeknek. Jobban érezzék azt, hogy ennek a korszaknak adnak valami maradandót, A népművelő színház és művészetek korszaka jött el és ha tudomásul vesszük, hogy van forradalmi korszak, amikor az emberek nem a barikádokra mennek, hanem a hétköznapi feladatokat valósítják meg, akkor a művelődéspolitikának ezt kell segítenie. (Gondolkoztam valamin és kikértem Katona Imre elvtárs véleményét. Mi a Thália színházban bemutatjuk a Bartókiánát, amely erről a korszakról szó, sokkal jobban mint ahogyan egy felszólalás keretében el tudnám mindani, mert a művészet nyelvén fogalmaz meg valami, ami előttünk volt és ahonnét jöttünk. Megkérdeztem Katona Imre elvtársat, me ghivhatnám-e a Pártbizottságot az előadásunkra. Örülök, hogy itt van Kádár elvtárs, hogy meghívhatom őt is a Bartókiánára. Egyetlen probléma van csak: a dolog anyagi része, mert tanácsi színház vagyunk és ugy nézne ki, mintha itt le akarnám kenyerezni az elvtársakat. Mindenesetre ezt az ajánlatot megtettem. Kérem az elvtársakat , tekintsék magukat meshivottnak a Thália Színház Bartókiána előadására,/Taps,/ Gallai Lajos elvtárs; Neme th elvtárs referátumával egyetértek és örülök, hogy me ghallgathattam Kádár elvtárs tájékoztatóját, mert mindennapi munkánk során a hallottakat alkalmazni tudjuk majd, J\ Budapesti PB. megbízásából néhány beszámoló tagg ülésen résztvettem, sőt még az alapszervezeti vezetőségi ülések egyikén-másikán is, ahol megvitattak a beszámoló jeieEÉiác lentések et. Örömmel látom, hogy koordinált az a hangulat és azok a témakörök, amelyek a taggyűléseken elhangzottak, mindazokkal a prob5^