MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1972

1972-02-10 107. öe. - 1972_PB 107/57

Elvtársak! Bet ejezésül egy gondolatot engedjenek meg. Szeretném elmondani, hogy az ellenforradalom előtti időre visszaemlékezve a mi akkori hibánk értékelésénél, természetesen a párt véleményéből kiindulva, mindenekelőtt azon belül, talán egy megjegyzéssel kibővitve, azfe ugy is lehetne értékelni, hogy igazságtalanul túlságosan merevek voltunk, vakon merevek, egyeizóval nagyon sok tekintetben igazságtalanok. Ezzel feszültséget teremtettünk , magunk ellen fordítottunk embereket. Ennek meg volt a maga következménye. Most van egy érdekes helyzet, az hogy tőlünk követelik az emberek , miután tapasztalják a jót, miután hat rájuk a szocialista demokrácia, érzik, hogy ezeket el is lehet mondani, nagyon őszintén felvetik és több keménységet követelnek tőlünk. Az igazság az, hogy a keménységgel ugy vannak az emberek, hogy addig ez elviselhető, amig másokkal szemben érvényesül, amik or rá kerül a sor, akkor senki sem lelkes. Természetesen ebből is ki kell választani ami egészséges igény. Es ha abból indulunk ki, az is ellentétet szított tulajdonképpen valahol, és szíthat ellentétet, hogy ezeket nem tudjuk megoldani és ha nem vagyunk egységesek az ezekkai az aonamli ákkal szembeni fellépésben. Nekem a mai pártbizottsági ülés azért jelentős és azért marad meg bennem hosszú időre, mert az ember érezhette, hogy nekünk van erőnk ezeknek az anomáliáknak a megszüntetésére, arra, hogy a kongresszusi határozatokon támadásba lendülve menjünk előre és ne k elljen oldalmozdulatokka^ esetleg félfordulattal hátrálva megszüntetni a negatív jelenségeket, hanem menetközben próbáljuk ezeket felszámolni, hogy az emberekkel egyetértsünk, támo ássanak bennünket és az egészséges erők, mint eddig, továbbra is többségben legyenek. Kazimir Károly elvtárs; Tisztelt Pártbizottság! A közművelődéssel szeretnék néhány percig foglalkozni. Neme th Károly elvtárs beszámolója olyan műszakilag gvengén fejlett agy számára - őszintén akarok beszélni - elég nehezen felfogható. Ugyanakkor rendkívüli tiszteletet ébresztett bennem, nem azért, mert nem értem /derültség/, hanem mert a benne levő hihetetlen gazdagság nyűgözött le. Örültem, hogy a közművelődés is belekerült. Az természetes, hog most kevesebb súllyal, mert szeptemberben vagy nem régen itt megbeszéltük nagyon alaposan a X.kongresszus erre vonatkozó határozatait. A pártbizottság sokat tett azért, hogy ezen a téren előbbre jussunk , a Pov.Tanacs is nagyon sokat segit a határozatok megvalósításában. Ugyanakkor a beszámoló - pszichológiailag figyeltem - rendkívül önkritikus, és figyeltem mennyi benne a dicséret. Azért, mert azt hittem, a dicséret csak a művészeknek fontos, azután rájöttem, hogy mindenkinek fontos a dicséret, ha megérdemli, és ha elmarad, hiányérzete támad. Kádár elvtárs említette a művészetek et és természetesen árgus fülekkel figyeltem: a színház belekerül-e a dicséretbe. Es benne volt. Itt szóba került a Televízió is, és nem haragszik Megyeri elvtárs hogy leleplezem, aki rögtön felirta Kádár elvtárs dicsérő mondatát, ami a TVre vonatkozott. Ebből arra következtettem, hogy ezek nagyon fontos dolgok. Miért említem meg ezt? Mert egy kicsit hozzá tartozik az élethez. De van egy bizonyos tudós, Sellyének hívják, aki többek között arról ír, hogy az élet fontos eleme az örömszerzés. Mindennap valami kis örömet kell szerezni, és én teszem hozzá: ez pénzbe sem kerül, köxltségve51-