MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1972

1972-02-10 107. öe. - 1972_PB 107/44

- « zetnek érte, ha egy feladatról van sz-, De azért v annak olyan kérdések, amivel foglalkozni kell. Pl« az öngyilkosság. Azt hiszem nem k ell magyarázni, sokszor az elvtársi körök ben is megrázó öngyilkosságok történnek. Persze mindig van ok, hogy valami megölje magát, mert ha nem volna, akkor nem történne ez. De emlékszem, a rossz, szektás időkben volt ez, hogyha eg kommunista öngyilkos lett, utána kizárták a pártból. Akkor ez halálosan komoly dolog volt, igaz kevesebben voltunk, de megszállott szekta volt. Ebben persze nem az volt a helyes, hogy ha öngyilkos lett utána kizárták, hanem az az erkölcs$$ll$í követelmény, ami abban a szemléletben benne volt. Nem lehet ezt a rendes probléma megoldási módozatok közé sorolni, a közfelfogásban sem, hogy ilyen vagy olyan probléma megoldása - /$e;yen az betegség, családi probléma, vagy akármi - a megoldás módja az öngyilkosság. Itt van amiről el kell gondolkodniuk a kommunistáknak, A Népszabadságban óriási sor van a gyászhireknel, de valamiföie KTSZes csak másf él hónap múlva tudja jelenteni, hogy meghalt a családtagja. Ugyanakkor néha 4-5 gyászhír van a kommunistákról. Mi magunk propagáljuk. Érdemes lenne ezen elgondolkodni. Az életszínvonal is szerepet játszik ezeknél a problémáknál - mert valamiféle dologban meg a svédekkel versengünk az első helyért. Pl: az öngyilkosságban, a népszaporulat alacsony szintjében. Ez bizonyos élet-standard változássá is esyütt jár, de bizonyos anyagias szemlélettel is együtt jár. Mert his <n ha ilyen számvetési alapon jönnének a világra az emberek, vagy jöttek korábban, nem tudom ülne-e itt 32 ember. A szüleinknek nem volt olyanjó módjuk, hogy meg lett volna a külön szoba, mire jön az uj vendég, felstószolták a gyerek eket és sok el iis hullott közülük. Ugy, hogy még helyes lenne ezekkel a kérdésekkel és másokkal is foglalkozni. Nem voltam ott az ifiknél, lehet hogy én jártam jól, lehet hogy ők. Mert van eg/ ilyen dolog, hogy azelőtt a régi rendszerben, ha gazdag volt a szülő, akik vivni, úszni tanitatta, sportoltatta a gyereket, ami pénzbe került.A szegény szülőnek dolgoztatni kellett a gyerekét, mert kellett a pénz, \/aIamiféle állóképességet szerzett a gyerek vagy igy vagy ugy. Most minden szülő büszke, a nemzedékünk büszke lehet, hogy a következő sorvány 15 crn-e magasabb, meg nem tudom hány számmal nagyobb a lába, Ag ifjúság meg idegbajt hap ha vizsgázni kell, vagy gyalogolni kell, vagy esetleg 40 k!g-ot el kell vinnie 500 méterre, Gryalog sem tudnak lassan annyit menni, így nem lehet nevelni az ifjúságot. Ez az életkörülmény, ami beszámolyozást követel. Valaminek azért kell lenni, mert valami kis állóképesség ott kellene. Az idősebbek annyi mindenen átmentek, hogy meghalnak, de az ifjú** ság amig él addig sem működik. Reménye van, de állóképesség nincs benne, ha tanulásról vagy munkáról van szó. Ez nem helyes, és nem az ő érdekükben! való. Mi már őket igy sem tudjuk kizsákmányolni, mert a nemzedékeknél ez fordított logikával történik, mindig egy másik nemzedék zsákmányol ki egy másikat. Okét majd a saját gyermekeik fogják kizsákmányolni, ha megérik. Ilyen kérdésekről is beszélni kell és komolyan kell - tudományosan és egyéb módon a közerkölcsöt érintő részével foglalkozni, Aproblémák gyök-erét^í kongresszus nevezte meg és Írásba is foglalta, nagyobb részletezés nélkül, hogy tudniillik vannak kapitalista maradványok és 5*ete&- behatások, amelyek szünet nélkül érik a magyar kU