MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1972

1972-02-10 107. öe. - 1972_PB 107/37

tom, hogy ez nem üres frázis és üres stó. Bár a kongresszusok termés2et<sen ünnepélyes megnyilvánulások, most a tömegszervezetek, a tömegmozgalmak a párthoz hasonlóan őszintén, becsületesen beszéltek a dolgokról. Lehet, hogy a Kongresszus mindig kicsit ünnepélyesebb és talán az illendőség miatt is a kongresszuson kevesebb a zokszS és több a jó szó, mondjuk az előkészítő aktusokob ki csit más az arány, de lényegében ugy fejeződik ki a dolog, hogy a társadalomban mindenütt fejlődésvan és a párt politikájával való alapvető és egvetemes egyetértés jelentkezik a szocializmus építése tekintetében. Nem akarok messzire elkalandozni, mert elég ritkán kerül saóba, de meg akarom mondani, hogy a társadalmi életnek egy olyan területén is dolgozott a párt és a kormány, mint az egyház ésaz állam viszonya, és ez nemcsak abbéi áll, hogy a Vatik ánnol folytatott árukapcsolás során kiharcoltuk az exkommunikáckió megszüntetését, ami azért - a Vatikánról lévén szó - ritkaságszámba menő dolog és szocialista, ahogyan ők mondják, kommunista országban közélet szerepe is van. Ezt anullálták és mi cserébe odaadtuk Mindszenty-t, Ezért bizonyos értelemben hálás is a V atikán és az USA kormánya is, de most ők ismerkednek kicsit közelebbről Mindszentyvel és már elégtétellel lehet olvasni, hogy a Vatikánnakmeg az osztrák kormánynak, az USA kormánynak is mlnduntdan konfliktusa van vele, problémáik vannak vele. Hagyjuk meg nekik, legyenek csak ők meg egymásnak. Ezt csak azért említem, - mert maga mint tény, az elvtársak előtt ismeretes mivel meggyőződésem szerint megfelelő alk almákkor rá lehet mutatni, ez is olyan területe a mi munkánknak, amelyről szólni kell és érdemes rá a figyelmet felhívni,Az országban ugyanis demonstratíve nem sétálnak az emberek, ilyesmi nincs, de azért hivő emberek vannak, elvtársak, és az hogy a párt és a baloldal, meg a szocialista Magyarország ezt a lelkiismereti kérdést a hivők számára megoldotta és ez az egész nem a kultúrharc síkján ütközik, hogy hivő, nem hivő, vagy van isten, nincs isten, hanem ezt az állam ráhagyta az állapolgárokra, de a társadalom alapk érdeseiben, a politikában, a politika reakcióiban megőrizte radikalizmusát, ez nagy dolog. Most már el lehet mondani, 25 évi harc után, hogy azért ezt a nehézséget is legyőztük, és ra Magyarországon a hívőknek, a katolikusoknak nincs M lelkiismereti problémájuk, ha felállnak és megmondják- ak ár a pap is nyugodtan mondhatja meg a szószékről is, - hogy igenis hive vagyok' ennek az államnak és a szocializmusnak,. Ezt aaért most már a Vatikán akceptálja, Szerencsére nincs ilyen statisztikai, népszámlálás, hogy hány hivő van Magyaró országon. Ezt mindenki becsülje meg ahogyan akarja, de nekem nagyon eszmben vannak Hruscsov szavai, amikor azt mondta Kievben 1930-ban, amikor kérdőiveket bocsátottak ki a párttagok és a szovjet tisztviselők között arról, hogy az istenben hisznek-e és bizony volt aki azt válaszolta, hogy "a hivatdban nem". Ilyen statisztika nekünk nem kell. Azt hiszem, hogy ez az igazi, elvileg szilárd, de a gyakorlatban hajlékony és rugalmas marxista politikának nagyon nagy sikere, és talán soha senki nem fogja mondani, de higyjék el, hog a hivő emberek külön hálásak a pártnak azért, hogy ezen a téren is ezt a harcot évtizedeken át helyes irányban és helyes módon folytatta. Most még a politikai munkának egy másik, korlátozottabb de számunkra sajátos fontossággal biró vonatkozásáról szeretnék szólrü, A kongresszus határozata értelmében látszatra nem nagy jelentőségű, de elég hatásos s*