MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1972

1972-02-10 107. öe. - 1972_PB 107/14

- il De ma még nagyon nagyok a nehézségek ebben a vonatkozásban. A már kirajzolódó és látható feladatok megoldására ténylegesen az anyagi erőket ós eszközöket - egyébként az emberi, szellemi kapacitást is - össze lehetne fogni, koncentrálni lehetne. Sajnos az a helyzet, hogy Budapesten a könnyűipar egy-két tizemét kivéve, a néhánj részleges rekonstrukciót kivéve tulajdonképpen nagyon kevés a példa.arra, hogy jelentős vállalatoknak komplex, átgondolt és gazdaságosan, hatékonyan megvalósított rekonstrukciójára sor kerülne. Ma egy kissé az a helyzet, az eszközük és erők szétforgácsoltán kerülnek felhasználásra, részleges fejlesztések és rekonstrukciók valósulnak meg, s ezeknek gyakran az a következménye, hogy a megvalósuló rekonstrukció vagy fejlesztés azonnal szűk keresztmetszeteket és uj feszültségeket is teremt. Szerintem ezek a tapasztalatok figyelmeztetőek: át kellene gondolni ezt a problémát és valamilyen módon keresni a megoldását, Németh elvtárs beszélt az életszínvonallal kapcsolatos elég komoly politikai problémáról is, az életszínvonal alakulása körüli vitákról. Általában senki nem vitatja azt - legalább ia a józan emberek nem - hogy Magyarországon lényegesen erőteljesebben, érzehetően változik kedvező irányban a dolgozók életszínvonala, javulnak az életkörülmények, Minden összefoglaló lényeges adat és az emberek tömeges tapasztalatai is ezt támasztják alá. Ugyanakkor a viták mégis széles körben folynak, többek között abban a vonatkozásban is, ahogyan a beszámolóban szerepelt,. Szerintem ezeket a vitákat nem is lehet elkerülni és a viták végére sem fogunk tudni járni néhány olyan rendkívül lényeges körülmény miatt, amelyek életszinvonalpolitikánkkal együttjárnak. Ha igaz - és ebben nem kételkedem amit a KSH, elnöke a legutóbb is kifejtett, akár a televizió nyilatkozatában is, n&gy ez az életszínvonal emelkedés olyan módon megy végbe, ami rendkivül differenciáltan érinti a dolgozók és a lakosság különböző rétegeit, és ha jól emlékszem olyasmit mondott: hogy eboen az esztendőben is arra lehet számitani, hogy a dolgozók, a lakosság kb. 30 %-a - amikor a reáljövedelmek átlagosan 5 $-kal fognak nőni - stagnáló, vagy esetleg romló életszinvonalat fog tapasztalni, akkor ez az általános javuló helyzet egy ilyen nagy réteget érintő stagnálás vagy esetleg romlás mellett is elkerülhetetlenül fenntartja továbbra is a problémákat és vitákat, A differenciálódással azonban nemcsak itt van a gond, hanem ott is, hogy vajon a differenciálódás valóban abban az irányban és ugy érvényesül-e, ahogyan azt mi szeretnénk, és ahogyan egyúttal alátámasztaná társadalmi és gazdasági céljaink megvalósulását is. Az elmúlt néhány esztendőben és jelenleg Í3 ez a differenciálódás a jövedelmek és életkörülmények alakulásában nem mindig társadalmi és gazdasági céljainkkal összhangban és azonos irányban valósul meg, A társadalmi és politikai hangulatot is oefolyásoló tényezők feltétlenül benne vannak ezekben a vitákban; s az a probléma állandóan jelen van, hogy nem kevés azoknak az embereknek, csoportoknak, foglalkozási rétegeknek a száma, akikre a dolgozó emberek akik tisztességesen ellátják feladatukat és a keresetükből élnek, állandóan hivatkoznak és rá tudnak mutatni, hogy ott ezek ilyen és olyan emberek, viszont távolról sem a társadalmi hasznos tevékenységgel arányban jutnak jövedelmekhez. A