MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1972

1972-02-10 107. öe. - 1972_PB 107/11

/ -9mert azt az alapcélkitűzést szolgálja, hogy közelebb vigyük a kutatást a társadalmi igényekhez. Más részről eredményezi tisztes keretek között - vannak ahol nem mindig ilyen keretek között folyik a munka - azt, hogy kismértékű felhalmozás is létrejön. Az intézetekben alapok képződnek ebből a munkából ujabb kutatásokra. Ez helyes dolog. Ugy hiszem, olyan kezdeményezés, amiről hallottunk, hogy ezekből az alapokból ujabo kutatásokatlehet kezdeményezni, ez szolgálja a népgazdaság érdekeit és helytelen lenne megadózni. Nemzetközi gyakorlat, hogy amit a vállalat kutatásra költ, azt általában adóterheiből leirják. Itt - állítólag - olyan dolog készülődik, hogy amikor kutatással eredményt ér el és abból ujabb kutatást akar kezdeményezni, adóteherrel visszafogják. Remélem, ez nem lesz, de elég sok szó esett erről az utóbbi időben. Ezen a területen vannak szélsőségek. Vannak egyes helyek, az egyetemeken az u.n. KK» munkára utalok, ahol a központi elvonás - az egyetemen belüli elvonásra gondolok - nem működik és nem megfelelően nagy személyi jövedelmek jönnek létre állami pénzen vett eszközökkel végzett olyan munka hatására, tesz a zsebébe százezreket sok ember az egyetemen, amelyekkel a végzett munka nem áll arányban. Jobb lenne, ezt az egyetem fejlesztésére forditani. Úgyis sok panasz van, hogy a tudománypolitikai irányelvek hatása nem érvényesül az egyetemeken, A KK. munkából felhalmozható fejlesztési alapot központilag kellene egyetemi fejlesztési célokra igénybe venni. Néha előfordul olyan probléma - és ezzel szembe kell nézni, hogy a kutatóintézetek közül többen helyesen kisérlettel, gyártással is foglalkoznak, Ennek a tevékenységnek ellenzői vannak bár helyes a kutatási erednényeket ellenőrizni, hogy hasznos, jó-e, amit csinálnak. Márpedig amig nem próbáltuk ki, hogy amit csináltunk jó, vagy nem, nem nagyon lehet ajánlani a nagyüzemeknek, hogy sorozatban gyártsa, ve^ye át. Szeretnék áttérni a harmadik kérdésre. Az utóbbj. időben tudományos életűnkben is megnőtt hallatlanul az érdemi munkát akadályozó időtöltések száma. Annyian foglalkoznak egy-egy kérdés eldöntésével, mintha a leggazdagabb ország volnánk. Nem vesszük figyelembe azt a törekvést, hogy különböző testületek egymástól függetlenül tárgyalják meg érdemben a döntésre váró kérdéseket. A legtöbbször az történik - és tényleg ezek a tapasztalatok -, hogy ugyanazokat a szakembereket veszik ismét igénybe. Csak áltatjuk magunkat, hogy egymástól független testületek, véleméiy ek alapján dönthetünk, A tényleges helyzet az, hogy az egyes kérdésekhez értő emberek száma egyszerűen országunk adottságai következtében nem nagy, és ha csaknem minden szakembert bevonnánk a munkába, akkor sincs annyi, hogy valamennyi bizott ságot, testületet stb. hozzáértő szakemberekkel elláthassák. Az erők racionális felhasználásával kellene foglalkozni, hogy időt szabadítsunk fel az alkotó munkára. Azt hiszem, hogy ilyen jellegű kérdések között, amelyek az időtöltéssel kapcsolatosak, permanens dolog, hogy a legkülönbözőbb bizottságokbaa az ember amikor elmegyen, ezeken az üléseken ugyanaabkkal találkozik, ugyanazokról a kérdésekről különböző kalapban mondanak véleményt, ahogy vulgárisan lehet mondani. Egy olyan bizottság kell, amely érdemben vizsgálja meg a kérdést és ahol ott van M