MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1969

1969-06-30 89. öe. - 1969_PB 89/11

Ezeket a kezdeti ellenállásokat, később meglevő fenntartásokat végül is sikerült leküzdeni, és ma már nincs vita abban, hogy a tanácskozás kellett-e vagy sem. Az olasz elvtársak legutóbbi tanácskozása utáni értékelés, amit ez a direkció, a politikai bizottságnak megfelelő szervük hozott, egyértelműen, pozitivan értékeli magát a tanácskozást, és az a fenntartás, ami ott a tanácskozás eszmééivel szemben, és az az aggodalom, hogy ez az egységet nem viszi előbbre, ez még az olasz elvtársak részéről is megszűnt, ugyanigy a nemzetközi kommunista mozgalaon belül egyértelművé vált, hogy a tanácskozás valóban az egységet segi* . tette elő és ez a felismerés a kontültativ találkozótól kezdve állandóan erősödött, egészen a tanácskozásig bezárólag, és ezután pedig még inkább. Mindezeknek alapján tehát látható, hogy a tanácskozás nagyon komoly elvi politikai bárdban jött létre, egy alapvető politikai harcban történt az előkészités és ezt jellemző magára a tanácskozásra is, és ez az eszmei politikai harc folyik tovább most sokkal jobb alapról és sokkal szilárdabb kiindulásról, mint eddig az egységért. ' Az elvtársak emlékezetében szeretném idézni, hogy. három nekifutása volt >gész konkrét formában ennek a nemzetközi tanácskozásnak, ami egymagában a tények alapján is mutatja, hogy mik a' fontosabb szakaszai az előkésaitésnek. Az első 1965* márciusában volt, amikor 19 kommunista és munkáspárt képviselői Moszkvában az 196o-as értekezlet felhatalmazása alapján azért ültek össze, hogy az uj nemzetközi tanácskozást elökészitsékr. Azonban erre nem kerülhetett sor, M