MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1969
1969-03-31 87. öe. - 1969_PB 87/94
- az oktatási intézményekben a testedzési lehetőségek - túlnyomórészt a kötelező testnevelési órák szabta határok között - a kellő feltételek hiányában csak részben adottak; - a sport-clubok csak az általuk kiválasztott - az ifjúság viszonylag szűk rétegét - készítik fel versenyzésre; - a tömegszervezetek sport- mozgalmai szegényes lehetőségeikkel nem tudják a jelentkező igények töredékét sem kielégíteni; - a nagyvárosi zsúfoltság jelentősen korlátozza az ifjúság minimális mozgás.-igényét is. Mindez érthetővé teszi, hogy a budapesti fiatalok szabadidejének kitöltésében miért kap olyan aránytalanul kis helyet a sport, a testedzés. A széles ifjúsági tömegekre kiterjedő sport-mozgalom erőteljes fellendítése már ma is késő: ezért halaszthatatlan. 6. A társadalmi nevelés legfontosabb tényezője a család. A fővárosban élő családok többsége gyermek- és ifjúság nevelő kötelezettségének eleget tesz. Átérzi sajátmaga, gyermeke és a társadalom iránti felelősségét. Az elmúlt évtized nagyarányú társadalmi változásai nyomán megváltozott a család szerkezete és belső rendje. Változott a családi élet. A technika fejlődése, az urbanizáció, a nyomasztó lakásgondok, a válások nagy száma, az alkoholizmus, a szociális problémák, a gyermekek és ifjak felügyeletének részbeni hiánya, a modern életforma, a nők foglalkoztatottságának megnövekedett aránya, mind jelentősebb mértékben éreztetik hatásukat mind a családra, mind az ifjúságra. Ennek Következményeként alakult a család szerepe i a fiatalok nevelésében. A család gyermeknevelési tevékenységének ideje összeszűkült Ezzel szemben növekedett a társadalommal szembeni elvárása. A társadalom mind jobban .megosztja„ a családdal az ifjúság nevelésében jelentkező gondokat és felelősségét, de a harmonikus fejlődést leginkább biztosító családi nevelést pótolni nem tudja. . A családi nevelés hatása nem mindig egyértelmű. A szülők többsége elfogadja a szocializmus szabta nevelési célokat. De csak kisebb részük képes azt az otthoni nevelés során érvényesíteni is. A leggyakrabban előforduló hibák: - a családi nevelés gyakorlati követelményrendszere eltér az iskoláétól; - a tekintély- elv alapján nyugvó nevelés ( a szülő nem válik gyermeke bizalmas tanácsadójává); - a következetlenség a követelményekben; - a gyermek magára hagyása; - a "kettős neveléshez" vezető politikai és világnézeti őszintétlenség; - a fiatal életrendjének és időbeosztásának figyelmen kivül hagyása; - a személyes és közvetlen példamutatás hiánya. Ennek okai a szülők politikai és világnézeti meggyőződésének esetleges különbözőségében, a pedagógiai kulturáltság ma még eltérő fokában, a pedagógiai propaganda alacsony hatásfokában találhatók meg. Természetes, hogy a fiatalok életkoruk előrehaladásával mind nagyobb önállóságra törekszenek a szülőkkel szemben is. Inkább a családon kívüli szamélyekkel, ember-csoportokkal, vagy példaképekkel azonosítják magukat. Ez a lazulást folyamat a serdülés első szakaszában megkezdődik, és fokozatosan vezet el a teljes önállósághoz. Megértéssel kell ezen az utón segíteni őket, mert "felnőtté válásuknak" ez a természetes rendje. A sok áldozatot azért hozzák a szülők, hogy a fiaik, leányaik a társadalom hasznos, megbecsült tagjává váljanak, hogy boldogok legyenek. 7. E társadalmi nevelési tényezők összhatásaként alakulnak az ifjúság törekvései, fogalmazódnak meg életcéljai. A mai fiataloknak a közéletbe való beilleszkedéséhez a szocialista állam az elmúlt két évtized sorá n.megteremtette a legszükségesebb feltételeket.. Ez a folyamat ellentmondásoktól terhes. Törekvéseik, életcéljuk fő vonala - az előbbiekben emiitett fontosabb összetevők hatására a következőképpen alakul: a) Mintegy egyedül életcélja elérésére irányuló törekvésnek a szakma megszerzése a fő mozgató rugója. Erre koncentrálják erőiket, sokszor mindent ennek rendelnek alá. Általában magabiztosak, hiszen tudatában vannak annak, hogy törekvéseik egybeesnek a gazdasági élet követelményeivel: mind több kvalifikált szakembert a termelésbe és a társadalmi tevékenység más területére. Túlnyomó többségük fiu. 13 &
