MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1969

1969-03-31 87. öe. - 1969_PB 87/87

képzettségének megfelelő munkakörben kivan elhelyezkedni. Különösen egyes szakmáknak alacsony a presztizse a fiatalok között. A vas-, és épitő- és textilipari szakmák utánpótlás igénye még a vidéki fiatalok igénybevételével sem biztositható. Ez az ellentmondás már ma is - méginkább a jövőben jelentős feszültségek hordozója lehet, ha nem történik céltudatos törekvés a fiatalok törekvéseinek a realitásokkal való egyeztetésére. Ezt azonban pusztán a belátásra bizni nem lehet. Olyan szabályzók életbeléptetése és szervezeti intézkedések megtétele szükséges, amely az egyéni és a népgazdasági érdekek összeegyeztetésére jobban ösztönöz. b) A budapesti üzemek és intézmények túlnyomó többsége eleget tesz annak a kötelezettségének, hogy fokozatosan bekapcsolja a fiatalokat a társadalmi munkamegosztásba. A munkavégzés során továbbfejlesztett ismeretek, készségek és szokások alapozzák meg szocialista emberré válásukat. Minden fiatal számára kisebb-nagyobb megrázkódtatást jelent az uj munka, - élet- és társadalmi körülményekhez való alkalmazkodás. Beilleszkedésük konfliktusos folyamat, amelyet az idősebbek megkönnyíthetnék, de ki nem küszöbölhetnek. Elsősorban saját tapasztalataik alapján - idővel természetessé válik számukra, hogy társaikat, környezetüket és magukat a teljesítmény, a munka társadalmi haszna, az emberi magatartás alapján értékeljék. A munka- és emberi kapcsolatukra mindinkább a kollegalitás, egymás tisztelete, esetenként a barátság nyomja rá bélyegét. Munkájitkkal vezetőik általában elégedettek. Ma már mind általánosabb jellemzőjük: megbecsülést szerezni maguknak, szűkebb közösségüknek és üzemüknek, kivivni az idősebbek és vezetőik elismerését. Ugyanakkor többségük felelősségérzetét, szorgalmát, általános*- és szakmai műveltségét, az uj technika iránti érdeklődését, tevékenységük tudatosságát még erőteljesebben kell fejleszteni. Ma már mintegy 30%-uk végzi az átlagosnál kiemelkedőbben munkáját. Közülük kerülnek ki a szocialista munkabrigádok ifjú tagjai. Ők alkotják azoknak az iparágak munkásainak derékhadát, amelyekben különösen gyors a technika fejlődése. A munkásfiatalok szakmai fejlődésének, továbbfejlődésének egyelőre inkább az adott munkakörülményekkel való elégedetlenség, mintsem a szakmai- mesterségbeli rátartiság, az egyik legfőbb mozgató rugója. A még nagyobb eredmények elérését, egyéniségük fejlődését nehezítő tényezők: - a rendezetlen munkakörülmények, (rapszodikus munkaellátottság, rendetlenség és fegyelmezetlenség, az eltürhetőnél nagyobb fizikai megterhelés, a nehéz fizikai munka viszonylag magas aránya); - a munkahely, az üzem életébe való beleszólási jog korlátozása, a jelzéseik és javaslataik figyelmen kivül hagyása, az üzemi légkör merevsége, ridegsége; - alkotásvágyuk, a szakképzettség, a tehetség érvényesítésének visszaszorítása, kihasználatlansága, a szakképzettségüknek nem megfelelő foglalkoztatás, előremenetelük visszafogottsága; - a bérezés és jutalmazás esetenkénti ellentmondásossága; - egyes vezetők elkülönültsége, céjainknak ellentmondó intézkedései, a szó és a tett kettéválása, sértő hangnemük. Az ilyen és más negatív tényezők koncentrált és erőteljes jelentkezése esetén fejlődésük megtorpan, vagy éppen kedvezőtlen irányba alakul. Esetleges kezdeti lázongás után egy részük megalkuszik körülményeivel, környezetétől, munkájától "elidegenedik". Mások "vándormadarakká" válnak. A társadalmunkhoz való tudati és érzelmi kötődés egyik legerősebb szála a munkahelyen, a munkavégzés során szövődik

. Jórészt itt dől el, hogy a fiatal mennyire keresi és tálálja meg helyét a társadalmi életben. Ideális állapot itt sem jöhet létre, mert a szükséges feltételek mindegyikének megteremtése a jövő feladata. De jobban egyengetni útjukat, segíteni munkájukat halaszthatatlan, mert e segitségben rejlik az ifjúság nevelésének lényege. c) A társadalmi átrétegződés mértékének és ütemének a legutóbbi években bekövetkezett természetszerű csökkenése, Budapesten egyes rétegek és csoportok bizonyos fokú társadalmi zártságának és stabilizálódásának jelenségeiben vetül. Egy-egy társadalmi osztályhoz, réteghez, csoporthoz való tartozás elég erőteljesen meghatározza az egyén anyagi lehetőségeit, életmódját. Ennek megfelelően a fővárosi ifjúság, illetve egyes rétegeinek anyagi és szociális helyzetét, életviszonyait, jórészt az egyénnek, vagy szüleinek a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helye determinálja. A budapesti jinunkásifjuság anyagi és szociális helyzete alapvetően ímegegyezik az egyes foglalkozási ágak, iparcsoportok jellemzőivel. Az elmúlt évtizedben a munkásság javuló munkakörülményeivel és szociális ellátottságával együtt javultak meg munka- és életviszonyai. Ez a fejlőd

és azonban elmarad tervezett ütemétől és^^néftékétől. Bár csökkent, de még mindig aggasztó

1 a fiatal munkásokat ért 6 11