MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1969

1969-02-20 86. öe. - 1969_PB 86/101

- 98 . /Szünet után/ Elnök; Kedves Elvtársak, még egy hozzászóló van, Sarlós István elvtárs* Sarlós István elvtárs; Elvtársak! Itt a mai nap folyamán elhangzott az, hogy a IX. kongresszus után a szavak jelentősége ismét megnőtt• Én módosítanám ezt a megállapítást egy olyan gyakorlati tapasztalatra támaszkodva, amely a kongresszus előtti időbe nyúlik vissza. A IX. kongresszus előtt nagyon sokan, nagyon sokszor mondták nálunk, hogy fent minden rendben van, helyes intézkedések, helyes elképzelések vannak, de középütt és lent az intézkedések végrehajtása körül már problémák és bajok vannak* Az a tapasztalat, hogy a gazdasági mechanizmus kidolgozása és előkészítése olyan nemzeti egységet hozott létre, amelyben mindenki érdeklődött a gazdasági mechanizmus iránt, mindenkinek volt javaslata a gazdasági mechanizmussal kapcsolatban és mindenki féltette a mechanizmus elképzelését 1968-tól. Ez létrehozott egy olyan fajtájú együttműködést, amelyben már nem hangzott el 1968-ban, hogy fent minden rendben van, de középütt nem hajtják végre, hanem egyre inkább érvényesül a gyakorlatban, hogy az emberek érzékelik fent is, lent is egységes szemléletű törekvés van az ország előtt álló feladatok végrehajtásában. Ezzel kapcsolatban mégis két problémám van. Az egyik; Németh Károly elvtárs referátumában emiitette, hogy bizonyos káderkérdéseket meg kell oldani a jövőben. Az a tapasztalatom, hogy a káderek egy csoportja nagyon sok gondot fog okozni nekünk és okoz már ma is. Ez az a csoport, amelynek minősitése mindig ugy kezdődik; nagyon becsületes, tisztességes elvtárs. Mert akinek igy kezdődik a minŐ3itése, arról mindenki tudja, hogy nagyon becsületes és tisztességes, de az alkalmasságával vannak gondok és problémák, s ez az a kádercsoport, amelynek az elhelyezése, áthelyezése mindig nehézséget okoz. Hajlamos vagyok arra, hogy azt mondjam, egy bizonyos idő után vezető funkciót betöltő elvtársak esetében lehetővé kell tenni, hogy korábban menjenek nyugdijba, ugy, hogy a nyugdijba menetel után a társadalom számára valahol szervezetten és hasznosan tudjanak dolgozni. ICA