MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1968

1968-10-02 84. öe. - 1968_PB 84/14

- 1 0 Turai István elvtárs: A kerületi egyházügyi raegbizottak munkájára szeretném figyelmüket felhívni. Lantos elvtárs felszólalása megerősített abban, hogy feltétlenül szükséges a kerületi egyházügyi megbízottak munkájához az elvtársak segitségét is kérni. Budapestnek mind a huszonkét kerületében működnek egyházügyi megbizottak, akiknek ugyan nem ez a főfoglalkozásuk, hanem pártmunkaként lelkiismeretesen látják el e megbízásukat, A XV. kerületnek is van egyházügyi megbizottja dr.Laborczy Antal elvtárs személyében, aki a XV. ker. Tanács VB. Igazgatási osztályának vezetője. Laborczy elvtárs jól látja el egyházógyi megbizotti munkakörét, jól ismeri a kerület problémáit. Szükségesnek tartom megemliteni, hogy éppen a XV. kerületben a papi Békemozgalom utján Laoorczy elvtárs szervezésével, komoly politikai segitségét lehetett adni az elmúlt tanácsválasztásakor, éppen a KB. tag képviselő jelölésekor. A XV. kerület egyházpolitikai szempontból súlyponti területnek tekintjük, mezőgazdasági jellege miatt. Az itt működő papok általában lojális emberek. A kerületben működik egyébként a főváros egyik kiemelkedő békepapja is, akit kerülete tanácstagnak választottak meg. Szeretnék az egyházpolitikai munka szemléletéről is egy pár sz>t szólni. Elvtársak, ez a munka a szocializmus építésének szerves tartozéka, amit gyakran hangoztatunk is. De a mindennapi életben előfordul azonban, hogy a tevékenye ség mint szükséges rossz és mint taktikai manőver vetődik fel, pdeig minden egyes mozzanata szorosan kapcsolódik a szocializmus épitéséhez, és azzal összefüggésben kell szemlélni. Véleményem szerint az eredményes egyházpolitikai munkának egyik igen lényeges következménye az kell, ho^y legyen, ho^y a papokban, a vallásos emberekben kialakuljon az a meggyőződés, hogy a szocializmus építése az ő érdekük is és ebben bekapcsolódhatnak vallási megfontolások alapján is. Ugyanakkor nem hallgatjuk el azt sem, a mi meggyőződésünk az, hogy a szocializmus épitése idején, fokozatosan sorvadnak el a vallásosság fenntartó gyökerei. Kekünk, akik az egyházpolitika területén, vagy azzal összefüggésben dolgozunk, eszmei oldalról kritizálva ugyan, de tiszteletben kell tartanunk a vallásos embereknek azt a meggyőződését, hogy az egyháznak a vallásnak nem kell megszűnnie a szocializmus felépítése során, sőt még azután sem. Csak igy alakulhat ki az az őszinte és nyugodt légkör, amely éppen a szocializmus zavartalan épitésének egyik feltétele. Ah