MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1968

1968-04-26 82. öe. - 1968_PB 82/77

ramozás olyan fokra fejlődött, hogy nem a szabá­lyozott piacot kellene erősítenünk, hanem a ter­vezés „gépesítése" irányában kellene haladnunk. Ez az ellenvetés a gazdasági automatizmusokra épít és figyelmen kívül hagyja a társadalompoli­tikai tényezőket. A pártnak, a kormánynak kell felismernie, rendszeres és mélyreható társadalmi analízisekkel elemeznie a társadalomban végbe­menő folyamatokat, érlelődő ellentmondásokat. A felismerés alapján a közgazdaságtudomány javas­latokat tesz gazdasági intézkedésekre, a döntése­ket tudományosan előkészíti. Mindez azonban nem történhet csak „közgazdaságilag". A szocializmus felépítésére irányuló politika az a katalizátor, amely a közgazdasági törekvéseket összehangolja a társadalmi érdekekkel és lehetőségekkel. Ezért e politika feladata, hogy a közgazdasági előkészí­tés, a lehetőségek sokoldalú mérlegelése után a legmegfelelőbb irányba indítsa és szervezze a he­lyes gazdasági cselekvést. A budapesti közgazdászok között két oppozíciós irányzat alakult ki. Az ezekhez tartozó közgazdá­geok köre eléggé szűk. A fontosabb kérdésekben Meglevő nézeteltérések okát — s részben jellegét is — a következőkben lehet megfogalmazni: aj A reformelőkészítő munkák során — érthe­tően — a közgazdászok különböző koncep­ciókat, álláspontokat alakítottak ki. Közülük több ma is él. A reform elfogadott konkrét célkitűzései és a megtett intézkedések ezek­nek sokszor ellentmondanak. Az elképzelé­sekhez való szubjektív ragaszkodást még nem cáfolhatta meg a helyes gyakorlat. b) Több közgazdász szemléletében a szakma­centrikus felfogás oda vezet, hogy a gazda­sági élet politikai irányítását csak az alsóbb szinteken tartja elfogadhatónak. Szerintük a tudomány „igazságait" hagyja jóvá a poli­tika, annak megszervezése, végrehajtása le­gyen kizárólagos feladata. A politika — Le­nin szavaival élve — a „gazdaság sűrített ki­fejezése". Ily módon meghatározó jellegének kétségbevonása a gazdaság fejlődését sem M szolgálhatja. A pártnak a politikai, társa­dalmi, nemzetközi, katonai és más tényező­ket alaposan mérlegelnie kellett, módosítva a „steril" közgazdasági törekvéseket, számolva azzal is. hogy egyes közgazdászoknak „tudo­mányos" aggályai maradnak. Más közgazdászok fenntartásai az 1968. január, 1-én bevezetett gazdasági mechanizmussal szem­ben nem elvi, hanem alapjában a tudományos elemzés adta variációs lehetőségből fakadnak. Az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatos jelenlegi közgazdasági viták tartalma és főbb vonásai: — A vállalati jövedelemelvonás mértéke — egyesek megítélése szerint — túlzott. Nagyon sok vállalat (legalábbis 1968-ban) nem lesz képes a kollektív jövedelem még kétszázalékos emelésére sem. Ugyanis áttételeken keresztül ér­vényesül az átlagbér ellenőrzés, mivel a nyereség­ből az átlagbér kétszerese kerül levonásra. — Vitatják a mechanizmus kidolgozás alatt álló — eddig még nem tisztázott — néhány fontos kér­dését. Pl. a vállalatok és a vállalatvezetők ellen­őrzésének rendszerét, a verseny jogi szabályozásá­nak és más jogszabályoknak közgazdasági alap­jait. Sürgős megoldásra vár — véleményünk sze­rint — az iparágak közötti eszköz-átcsoportosítás. — A kibontakozó mechanizmus jellegének meg­ítélésében is viták folynak. A viták főbb kérdés­csoportjaira egy példa: Mi a perspektívája a vál­lalati demokrácia fejlődésének? Lehet-e várni a vállalati kollektívától, hogy érdemben kontrol­lálja a vállalat vezetését a lényegi kérdésekben? E kérdésnek vetülete: a nyereségrészesedés való­ban azt szolgálja-e, hogy a munkáskollektíva ér­dekeltté váljék a vállalati gazdálkodásban, vagy főként nagyobb lehetőséget biztosít a vállalat ve­zetésének ahhoz, hogy a termelési feladatok vég­rehajtásának biztosítására erőteljesebb ösztönzők­kel rendelkezzék? — Gyakori jelenség, hogy olyan közgazdászok, akik egyébként helyeslik a régi mechanizmus re­formját, ellenvéleményre jutnak, ha saját hivatali pozíciójuk gyengül, vagy csorbát szenved. PL: csaknem valamennyi közgazdász elismeri, hogy a mai mechanizmusnak — az eddigi horizontális vállalati szervezés helyett — általában a vertikális szervezés felel meg. Ugyanakkor az országos vál­lalatok közgazdászai közül többen a saját vállala­tuk horinzontális szervezését akkor is dicsérik, amikor az objektíve nem tartható fenn. — Sokan kérdezik: rendelkezünk-e azokkal a szükséges kapacitásokkal, készletekkel — különö­sen devizakészletekkel — amelyek ahhoz szüksé­gesek, hogy a vevők közötti verseny az eladók közötti versennyé váljék, s egyben az árszínvonal nagyobb arányú emelkedését elkerüljük. Vagy: lehetséges-e egyáltalán az eladók között megfelelő verseny, az eladók monopóliumának megtörése nélkül a nemzetközi munkamegosztásba való be­kapcsolódásuk mai fokán? — Többen azt állítják, hogy a harmadik ötéves terv, s általa meghatározott népgazdasági arányok magukban hordoznak olyan feszültségeket, ame­lyek megakadályozzák a gazdaságirányítás mai mechanizmusa pozitív oldalainak kibontakozását. A vitatott részletkérdések közül több felvetése indokolt. De ezek alapján még nem minősíthető a gazdaságirányítás mai rendszere. Kétségtelen a megalkotott és a konkrétan bevezetett rendszabá­lyok némelyike vitatható. Mellettük másik alter­natívák is lehetségesek. Ezekben a viták szüksé­gességét helyénvalónak tartjuk, a tudományosan és gyakorlatilag esetleg jobban megalapozott ja­vaslatok kidolgozását ösztönözzük. A gazdasági re­form koncepciójának másik alternatívája nincs, ezért az azt kétségbevonó álláspontok alapot nél­külöző felfogásnak minősülnek. De a tudományo­san igazolt célkitűzés részletkérdéseinek némelyike a gyakorlat során módosulhat. Minden új magá­13 ~T*

Next

/
Thumbnails
Contents