MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1968

1968-04-26 82. öe. - 1968_PB 82/69

képesítést nem igénylő tevékenység során elvész. Az így elveszett munkaidőnek a fele-kétharmada munkaátcsoportosítással, a strukturális megoszlás szabályozásával mérnöki munkára felszabadítható. Így teremthető meg a műszaki értelmiség szellemi kapacitása jobb kihasználásának feltétele. De szükséges az is, hogy a vállalatok vezetőinek célszerű elképzelése legyen a mérnökök munkába állításáról. Felülvizsgálásra szorul a „mindenhová mérnököt" elv és gyakorlat. Ma még messze nem valósul meg az a követelmény, hogy a műszaki értelmiségieknek legalább a többsége egyéni képességeinek legjobban megfelelő munkahelyen dolgozzék. Sok tehetséges műszaki évekig olyan munkahelyen reked meg, ahol képességei nem bontakozhatnak ki. Ez azért van ma is így, mert sok vezető nem fordít kellő gondot az utánpótlás nevelésére. E munka nagyobbrészt szubjektív elhatározások függvénye. Az egyetemekről kikerülő fiatal mérnökökkel való gazdálkodás sem mindig előrelátó. A termelésbe való módszeres bevezetésük, látókörük állandó szélesítése, tudományos és szakmai ambícióik — a lehetőségek határain belüli — kielégítése közel sem általános. Nem teremtenek megfelelő lehetőséget a fiatal műszakiak önbizalmának növelésére, megszilárdítására. Helyenként e követelmény ellenkezője érvényesül. A budapesti üzemekben hosszas vita folyik arról, hogy mi tekinthető mérnöki munkának. Mindenütt azt vetik fel, hogy a mérnökök túlságosan sok adminisztrációs munkát végeznek. Ez valójában így is van. Ezért elismerhető a segéderők fokozottabb beállítása igényének jogossága. De — főként a fiatal mérnököknél •— tapasztalható az is, hogy műszaki tevékenység értelmezését túlzottan leszűkítik. Ilyen elhagyható munkának minősítik az emberekkel való foglalkozást, a technikai feladatok végrehajtásával elengedhetetlenül együttjáró adminisztrációs tevékenységet is. A műszakiak munkájának eredményességét a személyi és tárgyi feltételek közvetve vagy közvetlenül befolyásolják. Munkakörülményeik csak részben elfogadhatók. A felmért nagyüzemek, intézmények többségénél az alkotó munka feltételei nem kielégítőek. Gyakran a mérnöki munkához szükséges eszközök nem állnak megfelelő mennyiségben és minőségben rendelkezésre (rajzolók, fénymásolás, műszer, könyvtári szolgálat). A berendezések sok helyen elavultak és rosszak. Munkájuk és kísérleteik anyagi támogatása szűkös. Nagy és jelentős intézmények sem rendelkeznek megfelelő munkahelyekkel. Sok közülük rideg, piszkos és zsúfolt. Ezekben a helyiségekben könnyebben jelentkezik a fáradtság, a kedvetlenség, a kimerültség. Mindez a munka hatásfokának jelentős csökkenésével jár. De akadályozza az eredményes műszaki tevékenységet az is, hogy igen sok vállalatnál nem végeznek összvallalati tevékenységet vizsgáló gazdaságossági elemzéseket. Hiányos a gyártmányok gazdaságosságának vizsgálata is. Érezteti hatását a gyártmány-gyártásfejlesztési és termelési tevékenység helyenként összehango63 latlansága. A műszakiak úgy vélik, hogy az új terméktípus kihozatala itthon sem hosszabb mint másutt (3—4 év). A műszaki segéderő elégtelen létszáma és az alkotómunkához rendelkezésre álló szűkös időalap miatt azonban ezek az új gyártmányok egyes részleteiben olykor nem eléggé átgondoltak és kikísér létezettek. Tartampróbára sem jut mindig elegendő idő. Ezért a termékek érdemi vizsgálata sok esetben már a szériagyártás közben folyik. A műszaki értelmiség munkájának szervezettsége nem kielégítő. Ez sokszor a munkaelosztásban és a kivitelezésben is megmutatkozik. Sok mérnök hatásköre rendezetlen. Egy-egy termelési egység irányításához, munkájának megjavításához elengedhetetlenül szükséges feltételek megteremtésébe még beleszólása sincs. A műszaki munkaértekezletek zöme előkészítetlen és sokszor hatástalan. A munkafegyelem hiányosságai is lazítják a szervezettséget. Egyes helyeken a műszaki munkafegyelmet csak azzal mérik, hogy milyen pontosan kezdik a napot, mikor hagyják el a munkahelyüket. Pedig munkafegyelmük jórészt a műszaki feladatok helyes kiadásán és a végrehajtás következetes ellenőrzésén múlik. A mérnöki munka hatásfoka nagymértékben attól is függ, hogy a korszerű technika bevezetéséhez szükséges anyagi eszközök miképpen állanak rendelkezésre. Nem minden esetben az a probléma, hogy a beruházásokhoz, a technológiák korszerűsítéséhez szükséges anyagi fedezet nem áll rendelkezésre. Inkább az, hogy nagyon hosszú a beruházások átfutási ideje, s így a korszerű technológia követelményeivel lépést tartani nem lehet. A műszaki színvonal a gyártás- és gyártmányfejlesztés eddig elért eredményeit több helyütt túlzottan alábecsülik. Tapasztalható ez más gyárak termékeinek felhasználásakor, saját termékeiknek külföldi termékekkel való összehasonlításakor is. A gyártmányok helyes értékítéletének kialakításához sokat segíthetnének a gyártmányismertető katalógusok. Ilyenek azonban még mindig csak kis számban állnak rendelkezésre. Különböző technikai és szervezési okok mellett jelentős szerepet játszik ebben az is, hogy a gyártmánykatalógusoknak igazat kell mondaniuk a gyártmányról. A vezetők zöme viszont gyakran túlértékeli vállalatának, üzemének gyártmányát. Tehetik ezt annál inkább is, minthogy ma még elég jelentős azoknak a termékeknek köre, amelyek az előző időszak „hiánygazdálkodása" következményeként ma is különösebb nehézség nélkül értékesíthetők. A műszaki értelmiség ideológiai és szakmai ismereteit nem lehet lezártnak tekinteni. Az egyetemi tanulmányok egy „életre szóló" tudást nem adhatnak. Az állandó önképzés és továbbképzés ezért elengedhetetlen feltétele a produktív műszaki munkának is. Negyedrészük részt vesz intézményes politikai és szakmai továbbképzésben. A politikai és ideológiai továbbképzésük nem megoldott. Az ideológiai-politikai kérdések iránti érdeklődésük mérsékelt. Sokan megelégszenek az egyetemen szerzett — eléggé felszínes — marxista képzettséggel. A 5