MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1967

1967-09-11 77. öe. - 1967_PB 77/37

8 A közösségért végzett munka fokozottabb megbecsülése. Minden társadalmi funkcionáriusra, társadalmi munkát végzőre értve nagyon fontos, tehát nemcsak a pártfunkciók betöltését értge ez alatt. Ezért erőteljesebben kell fellépni azokkal szemben, akik lebecsülik, vagy gátolják azokat, akik társadalmi munkát végeznek. Pedig ha alapszervezeti párttitkárokkal beszélget az ember, ugy érzi, mintha megnőttek volna az ilyen panaszaik száma. 6./ Továbbra is a nevelésre kell a legnagyobb gondot forditani. a./ - Rendszeresebben foglalkozni munkájukkal, egy feladat elvégzését értékelni, véleményt mondani. /A kerületi pártbizottságok munkájának 2 évenkénti értékelése jó gyakorlat, segiti a nevelést, ott a vezetők munkájáról és az apparátus munkájáról is mond véleményt a felsőbb szerv./ - Nem elég ha csak "kikövetkezteti" az illető, hogy egy munka befejezésénél mennyi az ő érdeme, vagy mennyiben hibás esetleg a sikertelenségért, hanem meg is kellene mondani, a közösség előtt levonni annak tanulságait, stb. A sok munka közben jelenleg erre kevés idő jut,. Ezzel eljét lehetne venni az itt-ott érezhető fásultságnak, monoton, rutinmunkának. Amikor valakinek a munkáját értékelik, elismerik, akkor még a fáradtságot is elfelejti az illető, utána jobban megérti a gondokat, lelkesebben folytatja a munkát. b./ Sokat segit a nevelésben a megalapozott, segitőszándéku birálat. Nem elég erős az egymás munkájáért érzett felelősségtudat. Gyakran engedik felhalmozódni a hibákat, vagy nem kellő időben veszik igénybe a kollektiva nevelő erejét /pártcsoport, taggyűlés/. Nem kritikai félórákba, hanem emberközelségre, őszinte elvtársi, baráti segítőkészségre nagy szükség van. Sok a felesleges tartózkodás, tulhivatalos érintkezési formák. Előfordul, hogy valakit felelősségre kell vonni valami-