MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1964
1964-07-13 50. öe. - 1964_PB 50/34
A part vezető szerepének országos érvényesülése attól is függ, hogy az adott munka. területen dolgozó kommunisták miként alakítják környezetüket, eredményesen tudják-e mozgósítani a dolgozókat az üzem, intézmény előtt álló feladatok megvalósítására. Ennek legfontosabb feltételei: — a kommunisták eszmei szilárdsága és aktivitása, — a kommunisták cselekvési egysége, — a kommunisták példamutató munkája, — a kommunista erkölcsi normák betartása, — az emberek véleményének meghallgatása, alakítása, a jó tömegkapcsolat. Az állami, gazdasági mechanizmus önállóságának és felelősségének növekedése nem áll ellentétben a pártalapszervezet mozgósító, ellenőrző szerepével. A pártszervezet szerepének növelése azt jelenti, hogy közvetlen és közvetett eszközökkel állandóan, rendszeresen irányítani, befolyásolni kell az adott terület közvéleményét. A kommunisták a figyelmüket a gazdasági, intézményi vezetéssel együtt kialakított programra, a feladatokra való mozgósításra és a végrehajtás ellenőrzésére fordítsák. A nemzetközi méretekben folyó osztályharc helyes felfogásának kialakításához különösen a XX. és XXII. kongresszus útmutatásai segítettek, önmagában az a tény, hogy a szocializmus országai harcolnak egy újabb világháború kirobbantása ellen, eleve szimpatikussá, elfogadhatóvá tette a békés egymás mellett élés politikáját. Ez azonban korántsem jelenti, hogy párttagságunk nagy része helyesen értelmezi a nemzetközi méretű osztályharcot. Propagandamunkánk hangsúlyozta a békés egymás mellett élés sarkpontját, a szocialista világrendszer növekvő kormeghatározó szerepét. Mégis sok problémát jelentett a békés egymás mellett élés politikájának megértése. Elhangzottak olyan nézetek, hogy mi kényszerülünk az egymás mellett élésre, mert nem tudunk mit kezdeni az imperializmussal. Ebből fakad — a kínai pártvezetés nézetei erősítik is — az a nézet, hogy a háború elkerülése „szerencse dolga", mert az imperializmus könnyen meggondolhatja magát. Nem sikerült még széleskörűen megértetni, hogy a háború kirobbantása napjainkban nem egyszerűen „meggondolás", tárgya, mert a szocialista világrendszer anyagi-katonai-politikai ereje nem paszszív ellensúlya a háborúra törekvő erőknek, hanem aktívan alakítja a világot, harcol a háború elkerüléséért. Nem tudtuk elég meggyőző erővel bemutatni, hogy a nemzetközi munkásosztály osztályharcának korunkban olyan sajátossága van, hogy a szocializmus és a haladás erőinek harca az imperializmus, a reakció ellen világviszonylatban egyben a béke és a háború erői közötti harc. \ A nemzetközi méretű osztályharc értékelésében a legtöbb félreértést a mindennapi külpolitika, diplomáciai események okozták, amelyekben „nem tudták felfedezni" osztályharcunk vonalát. Az imperialista országok külpolitikájának bizonyos mérvű — éppen az erőviszonyok miatt bekövetkezett — változásai egyrészt illúziókat keltenek, másrészt „közeledést" vélnek helyenként felfedezni a két rendszer elvei között. Bizonytalanság tapasztalható az imperializmus agresszív, embertelen, népellenes lényegének bemutatása, az imperialista politika leleplezése terén. Propagandamunkánkban az eddigieknél hangsúlyosabban kell foglalkozni az imperializmus taktikájának változásával, illetve annak okaival, nevezetesen: a szocializmus politikai, gazdasági, erkölcsi erejének növekedésével egyidejűleg és együtthatóah bekövetkezett minőségi változás, a fegyverek tekintetében óhatatlanul változtatásra kényszeríti az ellenünk folyó harcban az imperializmus uralkodó köreit. A harc nem szűnik meg, amíg imperializmus létezik, mert addig a háború kirobbantásának veszélye is fennáll, de a harc körülményei változnak, a háború kirobbantásának lehetőségei összeszűkülnek. Igaz, hogy a háború a politika folytatása más eszközökkel, de az imperialista OKSZAGOS LEVÉLTAR